Nagyvárosban élünk, élek, és hozzá kell szoknom, hogy a legkülönbözőbb emberek élnek velem a City határai között...
Reggel félig volt csak bent az iPod-om a fülemben, és nem tudtam nem meghallani, amit a mellettem ülő 40 körüli nő kiabált a telefonba:
"Én nem tudok már több hitelt felvenni, már így is adósságot halmozok fel adósság után. Nem tudok előteremteni 2 millió önerőt, hogy megadja a bank a hitelt, hogy legyen mindkét lányomnak külön szobája. Most is csak egy kurva nagy telefonszámlát varrtak a nyakamba, de havi 70 ezerből nem telik többre. Egyedül vagyok, és egy nem magyar állampolgárt ha sokat ügyeskedik úgy kibasszák az országból, mint macskát szarni. Még, hogy én akarom kicsinálni a Józsit a vagyonából, sosem tennék ilyet.... Akkor is a lányaim minden vágyát teljesítem, ha tudom, hogy másnap én nem fogok kenyeret enni.. Idegileg már teljesen kivagyok, a szívem zakatol és a munkahelyen is csak folyamatosan csörög-csörög az a kurva telefon......."
Nagy lett hirtelen a hangszint mellettünk.Kinézve az ablakon Lakatosékat láttam egy vadi új fekete S600-as Mercedes-Benzben, lehúzott ablakokkal, gusztusos aranyozott napszemüveggel bömböltetni a lakodalmas muzsikát, dobolva a kormányon. Dress code : Fehér lógós atléta, arany lánc.
Szerintem ők másmilyen telefonbeszélgetéseket folytathatnak...
Felmerült bennem a kérdés, hogy 2008-ban a Magyar társadalom vajon mennyire értékeli a tisztességes munkát...
De ameddig egy osztályvezető főorvosnak havi 110 ezer forint nettója van, addig nem is érdemes ilyen kérdéseken gondolkodnom
Peace out!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése