Csomagom...

Micsoda péntek reggel...
BKV sztrájk miatt eszem ágában sem volt kimozdulni a házikómból, és gondoltam, milyen jó hosszan fogok ma aludni... Nem igazán jött össze, mivel drága jó barátom Onur reggel fél 8 kor megcsörgetett. Robi, Oh, I made I mistake, I did not want to call you... GRRRRRR... De mindegy, aludtam tovább...
8 óra. Csengettek. Vajon ki lehet ez?? Ki nem bír magával ilyenkor reggel? Na, kómás fejemre húztam 1 baseball sapit ( NUS Singapore Business School : Explore the World, go GLOBAL!) és kicammogtam a tavaszi harmatban az ajtóhoz...
POSTÁS, Halász Róbert számára hoztam egy küldeményt...

NA NEEEEEEEEEEE, gondoltam, hát ez nem is lehet igaz... ROHANTAM kifelé, vittem a fényképezőmet is.

VÉGRE, VÉGRE, VÉGRE!!! Megérkezett a várva várt csomagom Indiából... December 17-én küldtem el magamnak a tavaszi kollekcióm egy részét Panajim-ből, Goa fővárosából. Már rég elveszettnek hittem, de megérkezett...

Ugráltam a boldogságtól. Bementem öcsémhez, aki előző este elpókerezte a családi vagyon 1 részét, mire ő megrezzent a szundikálásából, de ő is megcsodálta a csomagot.

Clau-t is megörvendetettem vele. Nem akartam kibontani, amíg nem látták ők is a csomagomat.

Pedig nem is volt benne semmi különös... Néhány short, néhány póló, fürdőgatya, AGYAG ELEFÁNT!!! De ezen felül semmi értékes, egyedi, drága...

De mégis, valami olyasmit visszakapni, amit rég veszettnek gondoltam, amiről már rég azt hittem, az életben nem lesz már az enyém, egy álló napon át annyira magával ragadott, hogy csak ma jutott hozzá, hogy írjak néhány sort róla.

Az élet kis dolgai... A CIIIIIIIIIICA a kirakatban a Westendben, amit láttam. Egy finom tábal Chilis Csoki. Egy jól ízesített zöld tea. Egy párás tavaszi reggel, amikor a harmat lecsapódik a házunk melletti rózsacsokron. Vagy akár egy kellemes pillanat emberekkel, akit szeretek.

Nekem tényleg nem kell sok a boldogsághoz... Még hogy "Robi, az a sznob gyerek a G-Karról"