Ma reggeli hír:
"Szíria Észak-Korea segítségével Atomreaktort épített Szíriában, amive
l komoly fenyegetést jelentenek Amerikára" - CIA
:-D
http://news.bbc.co.uk/2/hi/middle_east/7364269.stm
Ezt vajon komolyan gondolhatták???? Sok szegény ember, aki nem kritikus a sajtóval szemben, ezt be is veszi...
PFUJJ
2008. április 25., péntek
2008. április 24., csütörtök
Baracky
Gyönyörű... Micsoda elnök lenne belőle...Sieléskor fogadtam Árpival 10 €-ban, hogy ki lesz az új Amerikai elnök. Tiszta szívből Barack Obama-ra szavaznék, mert nagyon azonosulni tudok a politikájával. Sokkal jobban elnöknek való mint Hillary, aki véleményem szerint egy arogáns, hisztis, gyenge vén tyúk. Úgy viselkedik az előválasztások alatt, mint ha Republikánus lenne. De abból is a legagresszívabb fajta. Egy ország vezetője sosem veszítheti el a fejét. Nem engedheti ki magából nyíltan az indulatait, nem kezdhet el a tv kamerák előtt sírni, hogy ez a kampány őt úgy megviseli, és hogy ez neki mennyire szíve-ügye.
http://abcnews.go.com/Video/playerIndex?id=4097366
Arról beszél, hogy mennyire szeretne elnök lenni, könnyekkel a szemében... Nem, ilyet nem lehet csinálni.
Egy elnöknek minden szituációban megrengethetetlen kell lenni, mint egy sziklának a tengerben.
Képzeljük csak el, milyen szituációba hozta volna Amerikát, ha 40 évvel ez előt választják meg elnöknekt és a Hruscsov-val való tárgyalások közben elsírja magát, hogy "JAJ, Szojvetek, forduljatok már vissza Cuba elől... Légyszi, ez annyira fáj nekem, ne csináljátok már... Na... Jó?"
Jó, mostanra más a helyzet, nincs már Szovjet Únió, Amerikának nincs már potenciális ellensége (nem ellenfélről, itt ellenségről van szó).
Félre ne értsetek, mindenkinek vannak érzelmei. Én is néha napján elérzékenyülök, és ez nem is szégyen. Mindenki kiengedheti a dühét, frusztrációját; még egy sírás is adott esetben belefér. Ezek a személyes érzéseink, amitől emberek leszünk, amelyek megkülönböztet minket az állatoktól és az érzéktelen tárgyaktól a világon.
De nem mindenkiből lehet Amerikai elnök. Amerikai elnök az lesz, aki a legnagyobb megterhelés alatt is meg tudja tartani az emberségét, a hideg fejét, és eltűntetni az érzelmeit a világ elől. Akit semmilyen stresszhelyzet nem hoz ki a sodrából, aki képes példakép lenni az emberek számára. John F. Kennedy volt egy ilyen elnök, Franklin Delano Roosevelt-is ebbe a kategóriába tartozott. Kimagasló személyiségek, akik igazán alkalmasak voltak egy nagy országot vezetni... Bárcsak több Roosevelt vagy Kennedy lenne bennem,mint ahogy az Obama-ban is van.
Életem legszebb elveszített 10 €- ja lesz, amikor Barack Obama-t 2008 November 4-én megválasztják Amerika elnökévé...
2008. április 21., hétfő
Körúti hajnal
Nagyvárosban élünk, élek, és hozzá kell szoknom, hogy a legkülönbözőbb emberek élnek velem a City határai között...
Reggel félig volt csak bent az iPod-om a fülemben, és nem tudtam nem meghallani, amit a mellettem ülő 40 körüli nő kiabált a telefonba:
"Én nem tudok már több hitelt felvenni, már így is adósságot halmozok fel adósság után. Nem tudok előteremteni 2 millió önerőt, hogy megadja a bank a hitelt, hogy legyen mindkét lányomnak külön szobája. Most is csak egy kurva nagy telefonszámlát varrtak a nyakamba, de havi 70 ezerből nem telik többre. Egyedül vagyok, és egy nem magyar állampolgárt ha sokat ügyeskedik úgy kibasszák az országból, mint macskát szarni. Még, hogy én akarom kicsinálni a Józsit a vagyonából, sosem tennék ilyet.... Akkor is a lányaim minden vágyát teljesítem, ha tudom, hogy másnap én nem fogok kenyeret enni.. Idegileg már teljesen kivagyok, a szívem zakatol és a munkahelyen is csak folyamatosan csörög-csörög az a kurva telefon......."
Nagy lett hirtelen a hangszint mellettünk.Kinézve az ablakon Lakatosékat láttam egy vadi új fekete S600-as Mercedes-Benzben, lehúzott ablakokkal, gusztusos aranyozott napszemüveggel bömböltetni a lakodalmas muzsikát, dobolva a kormányon. Dress code : Fehér lógós atléta, arany lánc.
Szerintem ők másmilyen telefonbeszélgetéseket folytathatnak...
Felmerült bennem a kérdés, hogy 2008-ban a Magyar társadalom vajon mennyire értékeli a tisztességes munkát...
De ameddig egy osztályvezető főorvosnak havi 110 ezer forint nettója van, addig nem is érdemes ilyen kérdéseken gondolkodnom
Peace out!
Reggel félig volt csak bent az iPod-om a fülemben, és nem tudtam nem meghallani, amit a mellettem ülő 40 körüli nő kiabált a telefonba:
"Én nem tudok már több hitelt felvenni, már így is adósságot halmozok fel adósság után. Nem tudok előteremteni 2 millió önerőt, hogy megadja a bank a hitelt, hogy legyen mindkét lányomnak külön szobája. Most is csak egy kurva nagy telefonszámlát varrtak a nyakamba, de havi 70 ezerből nem telik többre. Egyedül vagyok, és egy nem magyar állampolgárt ha sokat ügyeskedik úgy kibasszák az országból, mint macskát szarni. Még, hogy én akarom kicsinálni a Józsit a vagyonából, sosem tennék ilyet.... Akkor is a lányaim minden vágyát teljesítem, ha tudom, hogy másnap én nem fogok kenyeret enni.. Idegileg már teljesen kivagyok, a szívem zakatol és a munkahelyen is csak folyamatosan csörög-csörög az a kurva telefon......."
Nagy lett hirtelen a hangszint mellettünk.Kinézve az ablakon Lakatosékat láttam egy vadi új fekete S600-as Mercedes-Benzben, lehúzott ablakokkal, gusztusos aranyozott napszemüveggel bömböltetni a lakodalmas muzsikát, dobolva a kormányon. Dress code : Fehér lógós atléta, arany lánc.
Szerintem ők másmilyen telefonbeszélgetéseket folytathatnak...
Felmerült bennem a kérdés, hogy 2008-ban a Magyar társadalom vajon mennyire értékeli a tisztességes munkát...
De ameddig egy osztályvezető főorvosnak havi 110 ezer forint nettója van, addig nem is érdemes ilyen kérdéseken gondolkodnom
Peace out!
Szigorlat... :-)
A szigorlatra való tanulás olyan mint a szex- női fejjel:
Először jön a szopás, de ha vége van a szopásnak, utána nagyon, nagyon jó lesz...
:-D
Szerencsére férfi vagyok...
Először jön a szopás, de ha vége van a szopásnak, utána nagyon, nagyon jó lesz...
:-D
Szerencsére férfi vagyok...
2008. április 20., vasárnap
Claubaba
Imádlak, Claubaba!!!!
Köszi a finom Muffint!!!!
Ő aztán tudja, hogy kell bánni velem (L), az én drága kis húgom...
2008. április 19., szombat
Globális másodlagos jelzálog krízis, Közgáz szigorlat
Igen, Európába is elért az Amerikában tomboló másodlagos jelzálogpiaci válság.
A Deutsche Bank, életem álom-munkahelye, szigorította a céges hitelkártyával fizethető és elszámolható tételek listáját.
1 főre mostantól már csak maximum 65 € értékben lehet ételfogyasztást elszámolni. Már csak 1 óránál hosszabb utakon szabad első osztályú vonatot igénybe venni. Ez nyilván néhány bankárt zavarhat, de ami a legtragikusabb, az a következő pont:
Mostantól, 2008 közepétől kezdve a bordélyokban, sztriptíz-klubokban vagy szexmozikban felmerült "céges" költségeket nem lehet már elszámolni, és ezeket az igen férfias szórakozásnak számító szabadidő-ölőket sajnálatos módra saját zsebből kell fizetni.
Nem is az a durva, hogy ezt most megtiltották, hanem az, hogy eddig meg szabad volt... Képzeljük csak el,milyen könnyen tudta a bankár, a tisztességes családapa eltűntetni a családja elől az ilyesfajta kiadásait. Természetesen a céges hitelkártyakivonathoz nem fér hozzá a gyanakvó-vagy éppen nem is gyanakvó- feleség.
Fura egy világ ez...
De havi 20,000€ nettóból esetleg telik rá, kedves bankárok, nem? Ha már valaki ilyennel él...
u.i.: Amikor 2006 nyarán voltam Frankfurtban, sétáltam a Dresdner Bank Global Headquarters mellett... Nézzétek meg, mire mutat a nyil a képen... Nem kell messzire menni a bankároknak ebédszünetben.
Avagy: Egy Bankvárosban nem lehet messze egymástól a kereslet és a kínálat. Minden más esetben holtteherveszteségnek lennénk kitéve, párosulva tranzakciós költségekkel. Viszont az uraknak a derivált profitfüggvénye nem mindig egyenlő itt nullával, mivel már nem tudnak maximalizálni, maximum Rawls-i feltétel mellett... JAJ...
hm... Sok mikro tanulás a jövő heti szigorlatra...
Enjoy!
Peace out!
http://www.spiegel.de/wirtschaft/0,1518,548463,00.html
Csomagom...
Micsoda péntek reggel...
BKV sztrájk miatt eszem ágában sem volt kimozdulni a házikómból, és gondoltam, milyen jó hosszan fogok ma aludni... Nem igazán jött össze, mivel drága jó barátom Onur reggel fél 8 kor megcsörgetett. Robi, Oh, I made I mistake, I did not want to call you... GRRRRRR... De mindegy, aludtam tovább...
8 óra. Csengettek. Vajon ki lehet ez?? Ki nem bír magával ilyenkor reggel? Na, kómás fejemre húztam 1 baseball sapit ( NUS Singapore Business School : Explore the World, go GLOBAL!) és kicammogtam a tavaszi harmatban az ajtóhoz...
POSTÁS, Halász Róbert számára hoztam egy küldeményt...
NA NEEEEEEEEEEE, gondoltam, hát ez nem is lehet igaz... ROHANTAM kifelé, vittem a fényképezőmet is.
VÉGRE, VÉGRE, VÉGRE!!! Megérkezett a várva várt csomagom Indiából... December 17-én küldtem el magamnak a tavaszi kollekcióm egy részét Panajim-ből, Goa fővárosából. Már rég elveszettnek hittem, de megérkezett...
Ugráltam a boldogságtól. Bementem öcsémhez, aki előző este elpókerezte a családi vagyon 1 részét, mire ő megrezzent a szundikálásából, de ő is megcsodálta a csomagot.
Clau-t is megörvendetettem vele. Nem akartam kibontani, amíg nem látták ők is a csomagomat.
Pedig nem is volt benne semmi különös... Néhány short, néhány póló, fürdőgatya, AGYAG ELEFÁNT!!! De ezen felül semmi értékes, egyedi, drága...
De mégis, valami olyasmit visszakapni, amit rég veszettnek gondoltam, amiről már rég azt hittem, az életben nem lesz már az enyém, egy álló napon át annyira magával ragadott, hogy csak ma jutott hozzá, hogy írjak néhány sort róla.
Az élet kis dolgai... A CIIIIIIIIIICA a kirakatban a Westendben, amit láttam. Egy finom tábal Chilis Csoki. Egy jól ízesített zöld tea. Egy párás tavaszi reggel, amikor a harmat lecsapódik a házunk melletti rózsacsokron. Vagy akár egy kellemes pillanat emberekkel, akit szeretek.
Nekem tényleg nem kell sok a boldogsághoz... Még hogy "Robi, az a sznob gyerek a G-Karról"
BKV sztrájk miatt eszem ágában sem volt kimozdulni a házikómból, és gondoltam, milyen jó hosszan fogok ma aludni... Nem igazán jött össze, mivel drága jó barátom Onur reggel fél 8 kor megcsörgetett. Robi, Oh, I made I mistake, I did not want to call you... GRRRRRR... De mindegy, aludtam tovább...
8 óra. Csengettek. Vajon ki lehet ez?? Ki nem bír magával ilyenkor reggel? Na, kómás fejemre húztam 1 baseball sapit ( NUS Singapore Business School : Explore the World, go GLOBAL!) és kicammogtam a tavaszi harmatban az ajtóhoz...
POSTÁS, Halász Róbert számára hoztam egy küldeményt...
NA NEEEEEEEEEEE, gondoltam, hát ez nem is lehet igaz... ROHANTAM kifelé, vittem a fényképezőmet is.
VÉGRE, VÉGRE, VÉGRE!!! Megérkezett a várva várt csomagom Indiából... December 17-én küldtem el magamnak a tavaszi kollekcióm egy részét Panajim-ből, Goa fővárosából. Már rég elveszettnek hittem, de megérkezett...
Ugráltam a boldogságtól. Bementem öcsémhez, aki előző este elpókerezte a családi vagyon 1 részét, mire ő megrezzent a szundikálásából, de ő is megcsodálta a csomagot.
Clau-t is megörvendetettem vele. Nem akartam kibontani, amíg nem látták ők is a csomagomat.
Pedig nem is volt benne semmi különös... Néhány short, néhány póló, fürdőgatya, AGYAG ELEFÁNT!!! De ezen felül semmi értékes, egyedi, drága...
De mégis, valami olyasmit visszakapni, amit rég veszettnek gondoltam, amiről már rég azt hittem, az életben nem lesz már az enyém, egy álló napon át annyira magával ragadott, hogy csak ma jutott hozzá, hogy írjak néhány sort róla.
Az élet kis dolgai... A CIIIIIIIIIICA a kirakatban a Westendben, amit láttam. Egy finom tábal Chilis Csoki. Egy jól ízesített zöld tea. Egy párás tavaszi reggel, amikor a harmat lecsapódik a házunk melletti rózsacsokron. Vagy akár egy kellemes pillanat emberekkel, akit szeretek.
Nekem tényleg nem kell sok a boldogsághoz... Még hogy "Robi, az a sznob gyerek a G-Karról"
2008. április 13., vasárnap
Magyar talalmanyok kulfoldon...
En is szeretnek ilyen gyorsan Rubik kockat megoldani...
http://www.cnn.com/video/#/video/us/2008/04/13/natpkg.rubiks.contest.kusa
http://www.cnn.com/video/#/video/us/2008/04/13/natpkg.rubiks.contest.kusa
Robibaba!
Hali!
Rámismertek ezen a képen??
1 éves lehetek, göndör-szőke hajjal! A nagyszüleimnél találtam ezt a képet tegnap, miután segítettem a nagymamámnak a szombati bevásárlással.
A lelkem mélyén még ma is ez a mosolygós, kerek pofis kisgyerek vagyok, aki még egy lepkének sem ártana. Sőt, mindig is nagyon érdekelte ezt a kisfiút bármilyen repülő élőlény és tárgy. Az egyik első összefüggő mondatom az volt, hogy "csúnya helikopter, elbújt a fák mögé". Agárdon, ahol a gyermekkorom nyarainak zömét töltöttem.
Azért ha közelebb megyünk a képhez, látunk ennek a gyereknek a szemében egy nagy adag huncutságot is. Sokat rosszalkodtam ám! Apám mindig eldúgta előlem a műszaki cikkeit, mert azokat rendszerint elrontottam. 1989-ben volt már VSH magnónk, ami még Németországban is nagy számnak számított. Robi meg folyamatosan kihúzta a kazettákból a filmet, és örült, hogy sistergő hangot adtak ki, ha összegyűrte őket.
Egyszer legó babákat gyömöszöltem a videólejátszóba,mert a TV-ben akartam látni a legókat, amelyek a kedvenc játékaim voltak.
Milyen egyszerű is volt az élet akkoriban... Az összes csaj hülye volt, ne is foglalkozzunk velük,mert úgy sem tudnak állva pisilni és az ugyebár gáááááz.Amúgy is babáznak és nem szeretem a rózsasínt sem.
Változnak az idők... Szeretem a rózsaszínű ingeket, nem minden csaj hülye, de a legókat már nem gyömöszölöm a videómagnónkba... :-)
Ez a kisfiú kezd lassacskán felnőni, látni az élet kisebb-nagyobb nehézségeit is. A suli, a párkapcsolatok, a pénz teremtés ( nem azt mondom, hogy - munka- rendszeres dolgozás, mert máshogy is lehet pénzhez jutni ebben a mai világban) és ezeknek az összes lehetséges lineáris kombinációját. És végül ott vagyunk mi-saját magunknak. A nagy I betű az angolból, 我 kínaiul, és sorolhatnám még az "én" re használt kifejezéseket.
Lassan véget ér a harmadik évem az egyetemen. És míg egy kedves évfolyamtársnőm, Mariann, közölte velem szombaton a Dokk Café-ban, hogy "az Egyetem fele még úgyis hátra van", arra gondoltam, hogy mindennek, aminek a felén már túl vagyunk, a második fele sokkal gyorsabban fog telni, mint az első fele. Így volt ez Szingapúrban is. Az elején még csak ismerkedtem a helyi szokásokkal, akklimatizálódtam, sokat törődtem az otthoni dolgokkal,mert még foglalkoztattak. Aztán eljött az őszi szünet, Vietnam-Kambodzsa, és amikor hazajöttünk a srácokkal, észre vettünk, hogy: Aj-Jaj, már nem sokár megyünk is haza. Sieze the day, Carpe Diem, és ALL In, mindent bele.
Ki kell használni minden percet, ami rendelkezésünkre áll... És eközben nem szabad elfejelteni, hogy egy elmúlt pillanatot SEMMI nem hozza már vissza. Az úgy történt meg, ahogy alakítottuk magunknak vagy ahogy a sors akarja-akarta. És ezzel semmi baj nincsen, ez az élet menete, emiatt megy tovább a világ.
Meg attól, hogy teszünk érte!
Kellemes hétvégét!
Szerelmes vagyok!
Sziasztok!
Nem bírom boldogságomat magamban tartani, szerelmes vagyok - újra! Méghozzá a tavaszba!
Itt a tavasz, és elég, h az ember kinyitja a szemét, és mindenhol csak a gyönyört látja.
Kimentem a kertbe tanulni reggel és átnéztem a kedves szomszédomhoz, ahol ez a gyönyörű fa virágzik éppen.
Igaz, hogy a legszebb napjain már túl van, de még mindig elkápráztat ez a látvány.
Nem bírom boldogságomat magamban tartani, szerelmes vagyok - újra! Méghozzá a tavaszba!
Itt a tavasz, és elég, h az ember kinyitja a szemét, és mindenhol csak a gyönyört látja.
Kimentem a kertbe tanulni reggel és átnéztem a kedves szomszédomhoz, ahol ez a gyönyörű fa virágzik éppen.
Igaz, hogy a legszebb napjain már túl van, de még mindig elkápráztat ez a látvány.
2008. április 11., péntek
Barátság
Néhány szép idézet a barátságról:
“Nagyra becsülöm azt a barátom, aki időt talál számomra a naptárában, de még jobban szeretem azt, aki elő sem veszi a naptárát, ha rólam van szó.”
(Robert Brault)
“A barát az, aki akkor van melletted, amikor máshol kellene lennie.” (Len Wein)
“Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az… A nagy találkozások, a lélekközeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő.” (Müller Péter)
“Mindenki hallja, hogy mit mondasz, a barátok meghallgatják, hogy mit mondasz, de a Jó barát felfigyel arra is, amit NEM mondasz ki.” (Szókratész)
“Nagyra becsülöm azt a barátom, aki időt talál számomra a naptárában, de még jobban szeretem azt, aki elő sem veszi a naptárát, ha rólam van szó.”
(Robert Brault)
“A barát az, aki akkor van melletted, amikor máshol kellene lennie.” (Len Wein)
“Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az… A nagy találkozások, a lélekközeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő.” (Müller Péter)
“Barát az, akinek az ember kiöntheti szíve teljes tartalmát, és darabokra apríthatja, tudva, hogy a leggyengédebb kezek fogják megrostálni; megőrzik belőle azt, amit érdemes megőrizni, a maradékot pedig egy gyengéd, szeretetteljes lehellet fogja tovafújni.” (arab mondás)
Pentek reggel az Oktogonon
Belvárosi bérházban, négy személyes liftben vagyunk 4-en.
Ádám, villanyszerelő bácsi, villanyszerelő néni, Robi.
Eszembe jutott amikor tavaly a Balatonon beszorultunk Fanniékkal egy hasonló szűk liftbe. Ráadásul előtte mindenki jóízűen elfogyasztott minimum 1 fokhagymás lángost.
"Milyen szűkös is itt a hely a liftben" - Robi
"Igen, én is asztrofóbiás vagyok" - Villanszerelő néni.
LOOOL!
Ádám, villanyszerelő bácsi, villanyszerelő néni, Robi.
Eszembe jutott amikor tavaly a Balatonon beszorultunk Fanniékkal egy hasonló szűk liftbe. Ráadásul előtte mindenki jóízűen elfogyasztott minimum 1 fokhagymás lángost.
"Milyen szűkös is itt a hely a liftben" - Robi
"Igen, én is asztrofóbiás vagyok" - Villanszerelő néni.
LOOOL!
2008. április 10., csütörtök
Tavasz Budapesten!
Imádom a tavaszt!!!!!!!!!!!!!
15 fok éjfélkor a Ráday utcában, egy kellemes pókeres este a barátaimmal, egy finom Rosé bor, egy könnyű bőrdzseki, egy jó kis szám az iPod-ban. Mi több kell az embernek?
15 fok éjfélkor a Ráday utcában, egy kellemes pókeres este a barátaimmal, egy finom Rosé bor, egy könnyű bőrdzseki, egy jó kis szám az iPod-ban. Mi több kell az embernek?
2008. április 8., kedd
Jó tett cserébe jót várj!
Meg kell menteni a világot!!!
Nagyon boldog vagyok, hogy valamivel több,mint két éve beléptem a Rotaract-ba. Minden egy mozizással kezdődött, amikor Dohi barátom nem jött el. Árpival ketten néztünk meg valamit 2006 elején, és akkor mesélt nekem erről a Rotaract-ról. Eleinte leginkább az fogott meg, amikor Amerikába jutott ki a Rotaract segítségével egy szakmai gyakorlat erejéig.
Hú, gondoltam magamban, egy tök jó utazási iroda szerű valami, és még jótékonykodunk is...
Ma már, egy országos és egy klubszíntű tisztséggel magam után egy picit máshogy viszonyulok a Rotaract-hoz.
Egy nagyon sokoldalú dologról van szó, és mindenki mást-mást vesz ki magának a lehetőségek tárházából.
Van, aki az R-betűs kitűzőjét díszként használja az öltönyén amikor társaságba megy,mivel az milyen jól mutat és az embernek társadalmi elismertsége lesz tőle. Van, aki minden héten részt vesz egy service project-en, és például ellátogat minden héten egy kórházba, ahol segít ápolni az idősöket és a fiatalokat ( pl. a Szingapúriak).
Van, akit meetingen nem látni, viszont minden konferencián ott van.
És vannak, akiket barátaimnak nevezek, és akik legalább úgy azonosulnak ennek a szervezetnek a szellemiségével, mint jómagam.
Meetingre is jár, service project-et is szervez, részt is vesz rajta, ki is megy nemzetközi konferenciára, hordja is a kitűzőjét ( nem csak azért,mert más azt látja, hanem mert meg van győződve attól, hogy tényleg a közösség része) .
De főleg felemelő, boldog pillanatokkal tölti el, amikor jót tehet másoknak.
Annyi mindent kaptam ettől a klubtól, a Budapest City Klubtól: Barátokat, egy párkapcsolatot, felejthetetlen pillanatokat kül-és-belföldön egyaránt valamint egy globális, optimista és törekvő szemléletmódot, ami el fog kísérni életem útján.
Ideje gyarapítani az emlékalbumomat egy újabb bejegyzéssel:
Ma például elautókáztam Üllőre a Nagycsaládosok Országos Egyesületéhez, akiknek több tucat zsáknyi használt ruhát vittem a Rotaract nevében.
Alig gyorsult már a sportkipufogós Vectram, annyi zsák volt benne. Még az anyós ülés is tele volt pakolva ruhával. Annyira boldog lettem, amikor láttam, hogy milyen kis tettekkel milyen sokat tudunk tenni másokért.
Nem is vártam volna semmit cserében, de kaptunk a klub nevében 2 tálca Danone Activa joghurtot. Igaz, tegnapi szavatossággal, de attól meg öcsémmel keményen pusztítjuk a joghurtokat itthon.
Holnap a poker bajnoksagon jol fog majd jönni! Ha addig nem kapok joghurt mérgezést...
Peace out!
Sok minden
Sziasztok!
Bocsi, h 1 hétig nem írtam. Annyi minden történt múlt héten, alig bírom összefoglalni.
Voltam egy igazi kínai vacsin Lin-néknél. Lin a kínai tanárom, és egy fergeteges vacsit főzött édesanyja.
Végre igazi kínai étel! Össze sem lehet hasonlítani azzal, amit az éttermekben kapunk. Sokkal omlósabb, kevésbé fűszeres kaja, ami korántsem annyira "ragadós", mint ahogy azt Európában megszoktuk.
Imádok enni!!!
A hétvégén Rotaract nemzeti találkozó volt, District konferencia, ahogy a szakzsargonban szokták csúfolni.
Több,mint 50 hazai és nemzetközi résztvevő, szupi programok:
De a Dínós film után még nem volt vége korántsem! Tele energiával alkotni támadt kevem, és én általában az étel készítésben élem ki magam!
Fogtam magam és egy finom ananászt, hozzá pulykamell filét, némi curry-t, kókusztejet, sót, borsot és alkottam egy "pineapple rice"-ot!
Apunak,Dábidnak és Áginak nagyon izlett...
What a weekend!
Puszika mindenkinek!!!
Bocsi, h 1 hétig nem írtam. Annyi minden történt múlt héten, alig bírom összefoglalni.
Voltam egy igazi kínai vacsin Lin-néknél. Lin a kínai tanárom, és egy fergeteges vacsit főzött édesanyja.
Végre igazi kínai étel! Össze sem lehet hasonlítani azzal, amit az éttermekben kapunk. Sokkal omlósabb, kevésbé fűszeres kaja, ami korántsem annyira "ragadós", mint ahogy azt Európában megszoktuk.
Imádok enni!!!
A hétvégén Rotaract nemzeti találkozó volt, District konferencia, ahogy a szakzsargonban szokták csúfolni.
Több,mint 50 hazai és nemzetközi résztvevő, szupi programok:
Péntek (2008. április 4.)
· Welcome drink, regisztráció 19.30-tól, Old Havana Club (1052 Budapest Deák F. u. 10)
· Fürdőzés a Rudasban 22.00-tól, Rudas Gyógyfürdő
CHILLIN!!! olyan jó volt!
Szombat (2008. április 5.)
Konferencia:
Regisztráció 10.15-től, Földtani Intézet Díszterme ·
Workshopok 10.30-tól
A szombati workshopok egyikét én tartottam, angol nyelven! Többek szerint jól adtam elő a témát, ami a Rotaract nemzetköziesedése ( amennyiben van illyen szó) -ről szóló előadásomat.
Legjobban Benoit Klinkers bókjai estek, aki jelenleg a Rotaract Europe elnöke.
Ebéd 12.45-től, Ypsilon Étterem
· District Konferencia 14.00től 16.30-ig
No comment... hork, hork, hork...
Gálavacsora:
Gálavacsora, póker és buli 19.30-től, Casino Lido
Ki nyerte volna a póker bajnokságot, ha nem én? Hehe.. És nem feltétlenül igaz az a közmondás, h "Pech in der Liebe, Glück im Spiel"
Vasárnap (2008. április 6.)
Gyereknap:
Kezdés 9.30-tól, Csodák Palotája
kezdés nekem 11:00 volt, picit elszundikáltam. De: baromi jó volt!!!
A nap fénypontja: Robi kergetett 1 kislányt, aki Eszternek hívták, hogy vegye fel a tépőzáras ruciját, hogy felrakhassam 1 tépőzáras falra.
· Ebéd 12.00-től
50 pizza hut-os pizza, 70 liter üdítő, 60 ember (Rotaractosokkal együtt)
Mozi 14.30-tól, IMAX Cinema City Aréna
jippííííí, Dínós filmet néztünk, és még fizetni sem kellett érte!
De a Dínós film után még nem volt vége korántsem! Tele energiával alkotni támadt kevem, és én általában az étel készítésben élem ki magam!
Fogtam magam és egy finom ananászt, hozzá pulykamell filét, némi curry-t, kókusztejet, sót, borsot és alkottam egy "pineapple rice"-ot!
Apunak,Dábidnak és Áginak nagyon izlett...
What a weekend!
Puszika mindenkinek!!!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)