Elérkezett a várva várt szünet. Őszinte leszek, nem szakadtam bele a vizsgákba. Viszont a vizsgák végével egy furcsa jelenség állt be: Eltűntek a haverok. Ilyen még sosem volt, mert első perctől kezdve volt társaságom. Most is vannak még hébe-hóba ismerősök, de azok az emberek, akikkel tényleg jóban voltam, elmentek.
Szinte mindenki, akivel eddig jóban voltam, vagy örökre - vagy a téli szünetre elutazott. Vagy haza, vagy Kinán belül valahova, vagy Délkelet-Ázsián belül valahova. Mindenképp Európai ember itt nem maradt már. Én sem tudom, miért nem néztem magamnak valamilyek Kinán belüli trip-et erre a két hétre amÍg Romi nem érkezik meg.
Szóval, miután "egyedül" maradtam, elkezdtem felfedezni a várost.
Részben üzletileg is, mivel már több régi és új ismerősöm otthonról megkeresett azzal, hogy keressek nekik vagy meghatározott, vagy eddig még csak körvonalazódó üzleti lehetőségeket.
Másrészt meg azért, mert még sok helyen én sem voltam itt Shanghaiban. Nem akarnám azt, hogy az a jelenség álljon be, mint Szingapúr után.
Körbejártam fél Ázsiát, de Szingapúrnak még mindig voltak olyan részei, amit nem láttam. Persze-persze "hogy legyen miért visszamenni", de mégis...
Szombat-vasárnap fogtam magam, és az egyik kedvenc hobby-m után jártam- elmentem fényképezni!!!! Céltalanul járkáltam egész nap a városban, és nagyon élveztem. Főleg azt, amikor elvesztettem a térképemet is, szóval kizárólag a saját tájékozódási ösztöneimre voltam utalva meg a Kinai tudásomra.
Elmentem még egyszer a Yu-Yuan (Yu Park)-ba, ahonnan érdekes képeket csináltam Shanghairól.
Ez talán jól mutatja a "régi" és az "új" Shanghai-t egymás mellett...
Mindenki azzal a tanáccsal fordul hozzám, hogy "járj az utcán nyitott szemekkel, és keresd meg az üzleti lehetőségeket". Eszerint cselekedem is, és tényleg belebotlottam 1 boltba, amely nagykereskedésben forgalmaz egy nekem érdekes terméket. Ezen a héten beszélek is velük még 1x, hogy megnézzem közeleb kerülünk-e egymáshoz.
Ekkor fedeztem fel egy nagyon érdekes tulajdonságomat - méghozzá a szerintem elég jó kommunikációs képességemet.
Ez főlég itt Kinában nagyon fontos, mert itt minden ország fiával-lányával akad dolgom. És az Észak Koraiaktól a Japánokon és az Afrikai hallgatótársaimon át egészen az Amcsikig- szinte mindenkivel gond nélkül szót értek.
És elfogadnak az emberek - a nézeteimet, az ötleteimet és az értékeimet. Pedig egy meglehetősen nehéz szituációban vagyok, mivel rajtam kÍvül a Fudan-on csak 1 magyar hallgató van. Mig a többi hallgatók általában a hasonló országból érkezett diákokkal "bandáznak", nekem ilyen lehetőség nem adatik meg. Nincs olyan, hogy "elmegyünk Magyarok 5-en,6-an akár egyedül is bulizni, és ott van a buli".
Sajnos, dehát nem én vagyok az aki nem jön ide Budapestről...
Szombat este volt Matthew es Leon utolsó estéje itt, és ezt meg kellett rendesen ünnepelni! A Hooters Amerikai étterembe mentünk, ami olyan, mint a "felnőtt" McDonald's.
Csinos, nem túl sok ruházatot viselő pincér-kisasszonyok szolgálnak fel, eközben énekelnek, táncolnak és munkaköri kötelezettségük flörtölni a vendégekkel. Ennek eleget is tettek, ami nagyon mókás volt :D.
Ezek után továbbmentünk a Tongren-utcára, ahol egy nagyon érdekes jelenségnek lehettünk szemtanúi. Hogyan néz ki az éjszakai szórakozás egy olyan országban, ahol ez szigorúan tilos és bűntetendő.
Nos a "kompromisszum" az volt, hogy "amennyi hölgy-annyi rendőr". Csak hogy biztosak lehessenek a vörös pártkáderek Pekingben, hogy itt Shanghaiban sem viselkednek rosszan az emberek. Remeken szórakoztunk, annélkül hogy bármilyen piros lámpás szórakozást igénybe vettünk volna! - Mivel a billiárd ingyen volt, a 20 RMB-s csapolt, jéghideg Tiger Beer mellé! JIPPIIIIIII!
Gál Gabriella volt barátnőm gyakran ismételgette a "Hűtsd le magad" mondatott velem kapcsolatosan. Talán ez most megfelelő mondat a fenti forró képet látván. :-D
Ennek megfelelően hétfőn elmentem a Shanghai Indoor Skiing Park-ba.
Ez talán Shanghai legértelmetlenebb "presztizsberuházása". Ugyanis a Kinaiak NEM TUDNAK SIELNI. Nincs sÍ-kultúra errefelé. Ez nem megvetendő, csak egyszerűen nincs. 1995-ben csupán 100 olyan "Mainland-Kinai" volt, aki valaha sielt volna. Emiatt a hétfői és a keddi napon TELJESEN INGYEN lehetett igénybe venni a sÍpályát diákigazolvánnyal. És itt elfogadták azt, hogy külföldi vagyok! Nem úgy, mint szülő-hazámban, ahol az érvényes(2008-cas matricás) magyar diákigazolványommal ÉS a shanghai-ival egyetemben nem utazhattam diák tarifával egy távolsági buszon...
Szóval az idei sielés is megvolt- és egész élvezetes volt. Talán egy kék pálya meredekségét elérte a pálya egy enyhe piros árnyalattal. De még ez is túl meredek volt a Kinaiak 95%-ának, akik csak a pálya közepéig mentek fel, egy MOZGÓJÁRDÁVAL, amit sifelvonónak használtak. És onnan olyan lassan csúszkáltak le, hogy épp hogy nem álltak meg a pálya közepén. Ha el nem estek, a drágák... HIHI... :-D
Elnézést a pocsék képminőségért, de ahogy látjátok a képen én vagyok rajta- nem én csináltam. A napokban kapok még Jacky-től, egy Tibet-i sráctól akit ott ismertem meg néhány profi képet amit Nikon D200-jával készÍtett. Ha minden jól megy, meglátogatom tavasszal Tibet-ben.
És itt megint a jó kapcsolatteremtési képességem...
Utána még elmentünk Ciara-val, a Language-Partneremmel egy szállodába... De nem amiatt, amiért egy férfi és egy nő szállodába szokott menni, hanem elhoztuk azt az ajándékot, amit Yang jó barátom hagyott még itt nekem amikor itt volt majdnem 1 hónapja.
A szállodában már fogadásokat kötöttek, hogy jövök-e a finom süti, szivar és teáért, vagy sem. A tegnapi recepciós csaj sajnos igy vesztett egy fogadást, de én meg egy jót teáztam !
Lassan megyek aludni, és ezzel a képpel zárom eme bejegyzésemet!
Azt hiszem, öregszem… Olyan gyorsan suhant végig ez a 2008-cas év, hogy alig hiszem el, hogy alig bírom utolérni magam.
Az utolsó nehany nap Shanghaiban nagy rohanással telt. A prezentációm után mar csak 1 hetem volt Shanghaiban, mielőtt végre hazamentem a várva vart karácsonyi vakációmra. Ebben az 1 hétben voltam 2 céglátogatáson is. Az elsőt Bozsik Linda kedves ismerősöm cége nevében tettem egy tintapatron-gyárban. Roppant érdekes volt látni, hogyan készülnek – illetve hogyan hasznosítanak újra – lézer toner patronokat. Meg annál is jobb volt, hogy szinte egész végig a tulajdonos úrral kínaiul beszeltem. Előjöttek témák, mint hogy mi a véleményem egy kínai feleségről, mert a lánya éppen abban a korban van, hogy házasodna es a jelenlegi gazdasági válság. Hm… Kínai feleség NEM, válságot meg csak túlvészeljük valahogy.
A másik cég egy fiatal srác saját cége volt, aki mindenfele elektronikus kütyüt exportál. 28 eves, a szülei rangattak haza Uj-Zélandrol, ahol 7 evet élt, hogy házasodjon mar meg csinálja a céget Kinából. Es engedelmes fiú módjára haza is jött, megcsinálta a céget, van felesége es 6 embert foglalkoztat. Na – mégis van eletminőség itt Kínában. :D
Utolsó szerdán, amikor úgy váltuk a legtöbb embernek vége van a vizsgainak, szerveztünk az Euro- North American Student Union-nal egy karácsonyi bulit, szokásos helyen a The Wall parthelyen. Attól tartottunk, hogy kudarcba fullad a party, mivel annak a 60 UC ( University of California ) cserediáknak, akik alkottak az előző buli fő közönségét, másnap vizsgája volt, es emiatt csupán Mike, egy jó haverom jött el- akinek nem nagyon számit a CPA-je ( kumulált átlag).
Ennek ellenére sikerült 280 fizető vendéget lerángatni a buliba, amit szerintem nagy sikernek tudunk elkönyvelni. Mivel a szokásos 50 RMB „all you can drink” helyett elkértünk 70 RMB-t. Ezzel összesen minden költség levonása után még mindig több,mint 4500 RMB-t kerestünk a szervezetnek :D JIPIIIIIII!
Az utolsó napok búcsúzkodással teltek, pakolással és karácsonyi ajándékok shoppingolással. Mivel otthon Budapesten is volt egy rakat téli ruhám, két farmer és 2 pulcsin kívül csak ajándékot vittem haza, összesen 24,2 kilót a Finnair mérlege szerint. Hazafelé Helsinkiben még megvettem a hagyományos karácsonyi lazacot :-D, és Apukám már várt is a reptéren.
Míg tavaly nagyon baljós érzésekkel jöttem haza Szingapúrból, idén alig vártam, hogy hazajöhessek. Nagyon jó volt Shanghaiban, de kellett egy kis Európai levegő, mert kezdtem meghülyülni a sok kedves Kínai között…
És annyira feltöltődtem otthon. AWelcome Back Partym, amit szokás szerint Dec. 22-én tartottam a Gabi kávézóban, szuperül sikerült. Nagyon sok kedves barátom eljött, aminek nagyon, nagyon örültem!
Utána következett a karácsony, ami az elmúlt évek legjobb karácsonya volt szerintem. Igyekeztem sok szép dolgot hozni a családnak Kínából, de nem az ajándékok számítottak… Sokkal inkább az, hogy megint mindenki együtt volt otthon a Baross utcában.
Apukám utána elvitte a családot egy Zalakarosra wellnessezni, szóval kiáztattam magamból a sok finom ázsiai kaját, amit karácsonykor sikerült elfogyasztanom.
Nagyon gyorsan eltelt ez a néhány nap (12), amit otthon töltöttem. Legjobban azért éreztem magam annyira jól, mert láttam, hogy minden régi barátom- haverom pozitívan áll hozzám. Családom is helyeseli amit csinálok, és a nagyszüleim is élnek még, hála istennek.
Terveztem vizsgázni Budapesten a Corvinus egyetemen, de ez most sajnos nem jött össze. Nem tudom még, hogy milyen módon lesz milyen fajta diplomám, de ez lesz az egyike 2009 nagy feladatainak! HAHA...
Alighogy kipihentem életem legrosszabb jet-lag-jét (időeltolődás által indukált alvás-zavar), már jöttem is vissza Shanghaiba.
Életem legszörnyűbb repülőuta volt. Hainan Airlines-szal repültem Pekingi átszállással, és mellettem a néni egyfolytában ki-be sétálgatott, mögöttem egy kisgyerek sirdogált és előttem néhány Kinai uriember kártyázott- olyan hangosan, hogy azt még a pilóta is hallotta volna.
Nem baj, mert elrepültem Peking felett. Szenzációs város (lehet, mert legutóbb 4 és fél éve voltam, és ez Kinában ca olyan, mint 50 év fejlődés Európában). Óriási, monumentális, vehemens várostervezésre talál az arrafelé látogató ember.
Reggel 5 kor érkeztem meg a világ legnagyobb repterére ( BJS, Beijing Capital Airport), és legjobban a kivilágitott kocentrikus körgyűrűk ( 6 darab!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!, nem egy FÉL körgyűrű, mint otthon fővárosunk körül) hatottak meg, amelyek persze éjszaka is teljesen ki voltak világitva, és mint egy tűzgyűrű vették körül Pekinget. Látszott az új Central Business District is, a sok felhőkarcolóval meg persze a Tiltott Város is, aminek a világitását nem kapcsolják le éjszakára.
A másik oldalon meg nem kell annyira "oda-lenni" Pekingtől, mert sok haverom szerint, akik mostanában voltak ott, Shanghaihoz képest olyan, mint egy kisváros. HM, ez valahol igaz is, mert Pekingben csak 12 millióan laknak, mig itt Shanghaiban ca 18 millióan. Valóban kisváros feeling, akárcsak a régi hazám Geesthacht, a maga 27502 lakossával. HAHA...
Visszaérve Shanghaiba éjt nappallá téve Kínait tanultam, mert alig 1 napom volt, hogy felkészüljek az első vizsgára. Szóbeli és hallás vizsga volt, amin sikerült 90 %-ot elérni. Ez szerintem nagyon jó eredmény, nem nagyon volt nálam jobb hallgató ebben a sportágban.
Második napon, azaz kedden volt az írásbeli rész, ahol katasztrofális eredményt értem el. 79,5% és 81 %, ami nagyon elszomorított. Az európaiaknál jobb voltam, de a Japánokhoz képest nem volt esélyem, mert általában 90 % felett teljesítettek. Pozitívum azonban, hogy annak ellenére, hogy nagyon hasonló karakterekkel Írnak, mint a Kínaiak, csupán 10%-kal növelte az eredményüket, mégis egy kicsit büszkévé tett!
Haladok, de egy év kevés erre a nyelvre… Még akkor is, hogy Szingapúrban tanultam már egy félévet… Majd meglátjuk, hol fogok tartani nyáron, amikor valószínűleg hazajövök.
Ezzel kedden, január 5.-én, véget is ért életem legrövidebb vizsgaidőszaka. 2 nap alatt lezavartam 3 vizsgát, egész normális eredménnyel.
Azóta fejen áll a világ, mert egyik szerdán 4 kor, csütörtökön reggel 8 kor ;-) és pénteken reggel fél 4 kor mentem aludni.
Nagyon jól sikerült szerdán az Orosz Karácsonyi vacsi, amit Tanya-ék szerveztek. Kezdem egyre jobban megszeretni az Orosz kultúrát… Nem csak, mert az egyik legjobb barátom Romi is onnan származik, de azért is, mert kultúra szempontjából elég közel állunk egymáshoz.
Mos meg egy kellemes péntek estén ülök a szobámban, és írogatom ezt a blogbejegyzést.
Elnézést kérek mindenkitől, hogy sokáig nem Írtam, de mostantól már rendszeresebben fogom frissíteni a blogom!
Legalább is január 27-e ig, amikor Romival elindulunk Guilin felé és Február 15-ig túrázni fogok Dél-Kínában, Malájziában és Bali-országban!
