Mi mással lehetne tölteni az utolsó két hétvégét Shanghaiban, mint egyetemmel? Az elmúlt két hétvégén egy választható IMBA kurzuson vettem részt, "Challanges of Globalization" témával. Nyugodtan állÍthatom, hogy az egyik legszÍnvonalasabb előadás-sorozat volt, amit valaha hallottam. Leginkább a közvetlen-párbeszéd szerű hozzáállás tetszett. Nyugodtan hozzászólhattunk, kérdezhettünk és vitatkozhattunk a témákkal kapcsolatosan. Az előadás értékelése esszé vagy előadás formájában történt. Én az utóbbit választottam. Jó szokásomhoz hűen persze utolsó pillanatban kellet megcsinálni az előadást. Szóval még reggel 4-kor (VASÁRNAP REGGEL) lektoráltuk az előadást egy Amerikai ismerősömmel. Reggel 8 kor előadás ( VASÁRNAP) Annak ellenére, hogy hivatalosan nem is voltam tagja a kurzusnak, nagyon jól sikerült. "A" osztályzatot kaptam, ami 5-nek felel meg!
Sikerült az AirAsia-nál elcsÍpnem szenzációs repjegy-ajánlatokat erre a télre. Ca egy Budapest-Párizs oda-vissza jegyért ezt az utitervet állitottam össze magamnak:
Feb 1-4: Hong Kong
Feb 5: Macau
Feb 6-7: Kuala Lumpur
Feb 7- 14: Bali - Indonesia
Feb 15: Back in Shanghai for the next semester
Annyira örülök, hogy végre eljutok Bali-SZIGETRE, hogy nézegetek információkat erről a helyről. Többek között ezt találtam az Atlasz World Travel utazási iroda honlapján: Ország Neve: Bali
JIPPIIIIII!!! Idióták... Bali nem egy ország, hanem egy Indonéz (nem Indiai :p) sziget...
Nem is tudom, mikor volt utoljára ennyi dolgom. Szerintem az életben nem volt még 5 ennyire intenzÍv napom. Ennek ellenére nagyon élveztem a múlt hetet.
Ugyebár semmi különös, hogy minden nap sulim van, de ezt nem is érdemes emlitenem.
Szerdán suli után rögtön elmentem egy állásinterjúra egy Francia modellügynökséghez. Igen-igen, még a testemet is árúba bocsátom a pénzszerzés érdekében. :D . Akkor voltam nagyon büszke magamra, amikor kinaiul társalogtam az interjúoztató csajszival. Ekkor láttam, hogy mégis ért valamit az éjszakánti karakter-irogatás és a Ciara(a kinai magántanárnőm)-val eltöltött délutánok - mert meg tudtam szólalni állásinterjún! Elmondtam miért is szeretnék dolgozni, meddig leszek itt, mióta tanulok kinaiul stb. stb... QRRRRRRVA jól éreztem magam utána.
Nem volt azonban még vége a napnak, mert Leon-nal, az egyik legjobb itteni haverommal mászkáltunk a City-ben karácsoyni ajándékokat nézegetni. Vele mentem az interjúra is, szóval nem sokára munkatársak is leszünk :D HAHA...
Esti programként Ben-nel, a "Euro-North American Student Association" elnökével elmentük a " The Wall" nevű szórakozóhelyre tárgyalni velük az évzáró bulinkról. Jó kis másfél órás tárgyalás volt, amiben minden nagyobb részletben meg tudtunk egyezni. Szervezünk egy karácsonyi bulit, ca 500 embernek most (a legutóbbira 130-150 jött el). Elővételi jegyek, 4 nyelvű plakátok meg minden, szépen profin előkészitve! A napnak még mindig nem volt vége, mert meg kellett ünnepelni a sikerünket egy jó kis berúgással ( szokásos 5 euro all u can drink) Ezek nagyon veszélyes bulik...
Csütörtökön emiatt csak délben kezdődött el a napom. A Fudan School of Managementbe vettem az irányt Celmuun-nal, akivel mindketten fontolgatjuk, hogy elkezdünk itt egy MBA-kurzust. Ennek olyan feltételei vannak, hogy kell egy legalább Bachelor szintű diploma ( ami nekem nincs még) és legalább 3 év munkatapasztalat ( ne vicceljetek velem... Én és a munka - két távoli ismerős) De a "Chinese Way of Flexibility" lehet, hogy talál erre is módot. Nem beszélve az 5 millió forint körüli tandijról, amiről meg kéne győznöm a Kinai államot, hogy fizesse már ki nekem ( lééééééééééééééééégysziiiiiiiiiii) :D Mindenre elméletben van mód, csak hát a bürokratika meg a belépési korlátok... Első elutasitó tárgyalás megvolt, szóval ez már csak jobb lehet...
Hazamentem, és már várt Ciara egy nyelvkorepetációra, és utána irány egy networking event. " Every American University's Alumni meeting in Shanghai". Azt hiszem ezt nem is kell tovább magyarázni. Tele volt nagy kutyával a meeting. Legérdekesebb személyiség Vincent DuPont úr volt, aki egy Hedge Fund-ot üzemeltet New Yorkban. Nehéz időket él jelenleg, és rettenetesen elfoglalt. Emiatt Csütörtök reggel érkezett New Yorkból Shanghaiba, és másnap, azaz pénteken, már haza is kellett menni. Jet Set? Naná! :D
Pénteken reggel 8 kor suli, ami igen nehéz volt, mivel mint minden rendes networking event-en, itt is illik inni legalább egy kicsit.
Pénteken megitruk Ben-nel 4 nyelven a meghivót a bulira, és este Tanya-val, egy orosz leányzóval elmentünk Peking- Operába!
Remekül szórakoztam! Nem ám egy flancos - drága szinházba mentünk, hanem egy iszonyatosan érdekes és autentikus helyre itt Shanghaiban. Nem túl messze az egyetemtől ( 25 RMB taxival, ca 5 km) volt ez a hely. Nem találtuk meg elsőre ( részben,mert rossz volt a cim, de másrészt azért, mert a 20 éve ott lakó Shanghaiak sem tudták, hogy ez a szinház ott volt)
Körübelül igy kell elképzelni a környéket, ahol volt a szinház: Magas, új épitésű felhőkarcolók MINDENHOL, és köztük 1 darab kis,szűk,sötét, lepusztult, el-ghettósodott nyomorutca. Az emberek az utcára vizeltek, és igazi slum-közeli élményem volt. Először féltem is egy kicsit ott sétálni, de aztán meghallottam a zenét egy magánháznak kinéző valamiből. Bementünk, és ott voltunk a Pekingi Opera kellős közepettén. Ingyenes volt a belépő, és mi ketten ( főleg Tanya az 180 cm-ével, szőke hajával és kék szemével itt Kinában) nagyobb attrakció volt, a többi vendégnek, mint maga az előadás.
Elárasztottak minket ajándékokkal ( sült gesztenye, szotyi, zöld tea) és a legviccesebb az volt, ahogyan az előadókat fizettük. MIKÖZBEN előadtak, az volt a szokás, hogy oda kell menni az énekeshez, és a kezébe kell nyomni annyi készpénzt, mint amennyit ér nekünk ez az előadás. :D :D
Képzeljük csak ezt el otthon...
Pénteken sem feküdtem le korán, de szombaton is reggel 7 kor kellett kelni. Belógtam ( öhhöm, bejelentkeztem utólag) egy MBA kurzusra, amit Yuwa Hedrick Wong-úr tartott. Amellett, hogy a világ nevesebb MBA- iskoláiban hétvégi kurzusokat tart, a MasterCard International-nak Cheif Advisor-ja. Szokott a CNN-en és többi TV-csatornán nyilatkozni és a Szingapúri Channel News Asia 2004 -ben Communicator of the Year-rel tűntette ki. A google a nevére ca 90.000 találatot hoz, ami nem is rossz :p. Elég kicsinek éreztem magam itt, de a legtöbb órai hozzászólásom és kérdésem mégis nekem volt. Annak ellenére, hogy nem is vagyok hivatalosan Fudan School of Management hallgató.
Nem is baj, jövő hétvégén vizsgázom az általa tartott Globalization and Economic Crisis nevű kurzusból, ráadásul prezentációt is tartok! Chinese Way of Flexibility :D
Életem egyik legjobb, legmeggyőzőbb előadását tartotta, amit valaha valamelyik egyetemen hallottam.
De ez nem változtatott a tényen, hogy szombaton is reggel 830 tól délután 4 ig suliban voltam.
Délután pihentem egy kicsit, és este elmentem Tanya (lásd felül) szülinapjára, amit meglepő módon egy Orosz étteremben tartott. Ilyenben sem voltam még, és végre ettem kovászos uborkát :D :D :D. Hogy meg tud örülni az ember egy kis otthoni iznek,nem? A buli reggel 3 ig tartott, és orosz módra nem illik visszautasitani SEMMILYEN FAJTA alkoholt. Szóval igen részegen 3 tól ca reggel 8 ig aludtam, elkéstem előadásról és megint órám volt délutánig. Ma már nem voltam annyira lelkes a hozzászólásokkal kapcsolatosan ( valószinüleg azért, mert nem is birtam megfogalmazni a kérdésemet angolul... :D) De egy kérdést azért mégis feltettem, nehogy rossz benyomása legyen rólam a Professzor úrnak.
Most ülök a szobámban, miután 3 óra délutáni szundi van mögöttem, és mindjárt megyek vissza a karaktereimhez.
Peace out, és
December 22-én találkozunk! Gabi kávézó, Lónyai utca 23, Budapest, 9 óra
u.i.: a kinai karakterek a cimben azt jelentik, hogy :
Luo Bi, jia you. Magyarul: Robi 罗比 ( Luo Bi - az itteni nevem) jia you 加油 ( húzz bele, hajrá)
Meg szolnom kell a kedves adminisztratornak, hogy inkabb a " kepes blogok" koze soroljon, mert igen furan mutat Shanghai, Szingapur es Del-Kelet Azsia Nyiregyhaza alatt. Mind ketto varosblog, de "same same, but different" :D
balrol jobbra:Chuck, Vina, Mitch, En (EU-North American Student Union elnökség)
Bevallom, mult het elejen egy kicsit el voltam kenodve. Valoszinuleg amiatt, mert tul monotonna valt az eletem itt, minden a koli-egyetem-tanulas-neha buli- korul forgott. Mindezt apado - eltuno - penzforrasok mellett, ami nem viditott valami kulonleges jo kedvre.
Csütörtökön volt Thanksgiving, azaz hálaadás ünnepe, amit itt rendesen meg kellett ünnepelnünk. Igazándiból ez volt az első hálaadás ünnepem nekem is, mert ez európában nagyon nem szokás. Aki olvassa a blogom rendszeresen, az tudja, hogy beléptem a "Euro-North American Student Union"-ba, ahol rögtön Marketing-Events Vice President lettem. Nem keveset köszönhetek a Rotaractos tapasztalataimnak. Rendhagyó thanksgiving-et szerveztünk, mivel ez egy penteki napon volt - Th. mindig November utolsó csütörtökén van. Meg is kellett adni a módját ennek az ünnepnek, és eme cimzetes alkalommal kibéreltünk egy éttermet-konyhával, szakácsokkal együtt. Mint ahogy emlitettem, munkát keresek itt Kinában. Ezen a héten két állásinterjúra is megyek, szóval "keep your fingers corssed!!!!" Nem gondoltam volna, hogy az első melóm konyhán lesz- még akkor is , ha csak két napig. Unalmas lett volna, ha az egész vacsonát catering által rendeljük, szóval a NAAAAAAGY pulykákon kivül mindent mi csináltunk. A menü:
-PULYKASÜLT -Ratatoille- azt hiszem, ezt a kisegeres film óta nem kell elmagyaráznom -Green Bean Cassarole- zöldbabfőzelék szerűség -Turkey Stuffing-amivel megtöltjük a pulykát (kenyér,kolbász,zeller mix) -Zucchini Stew-cukkini-kukorica-hagyma főzelék -Candy Yams - édes burgonya marshmallow-barna cukor szószban -Lemon-Soy Souce Chicken -Krumplipüré -Apple Pie -Brownies
Vina ahogy épp egy édes krumplit(super size) hámoz
WOW, mekkora lakodalom volt. Aki egy kicsit ismer, az tudja, hogy az evésnél jobban csak a főzést szeretem. Nagyon hiányzott itt, hogy egy kicsit konyhatündérkedhessek. Otthonról a legszebb emlékeim mindig a nagy egzotikus főzésekhez fűzhetőek, és itt sem volt ez máshogy. Két napba telt, mig megcsináltuk az összes ételt, de nagyon megérte a fáradalmakat. Látni a sok embert mosolyogni, jóizűen rágcsálni azokat az ételeket, amelyeket csináltunk nagy fáradalmak árán annyira boldoggá tett. A vacsora remekül sikerült, mint ahogy az alábbi képeken látszik: Nagyon tetszett, hogy az étteremben unaloműzésként lehetett játszani. Társasjátékokról beszélek, amelyek mindnyájunk gyerekkorának elengedhetetlen részei. Jenga torony, domino, sakk, Monopoly, Uno- meg még sok minden mással foglaltuk el magunkat.
Mindent összevéve remek este volt. És már az időjárás sem olyan szörnyű-szürke-nyirkos, mint volt még múlt héten, szóval jogosan mondom, hogy kisütött a nap itt Shanghaiban :D.
Sokan kérdezik tőlem mostanában, hogy úgy általában hogy érzem itt magam Shanghaiban...
Nos leginkább egy "se veled-se nélküled" szerelemhez tudnám hasonlitani. Néha fülig szerelmes leszek ebbe a városba - az épitészetbe, a hihetetlen gyors és nem olaj-alapú feljődésbe, az ételekbe, az egyetembe, a szórakozóhelyekbe és a szabadságba, amit itt érzek. A néha nevetségesen alacsony árszinvonalba ( 5o forintért járok kondizni, 150 ért jól lakom, 60 ft egy LÉGKONDIS buszjegy. Ilyenkor azt érzem, az életemet le tudnám élni itt- nem is kéne máshova menni innen.
Néha viszont látni nem akarom ezt a helyet. Amikor reggelenként köhögve kelek fel, mert nem sehogy sem tudom normálisan párásitani a szobámat és a légkondi kiszáritja a légutaimat. Vagy amikor a szmogtól nem látni a napot hetekig. Vagy amikor rájövök, hogy csóró diákként mégsem annyira vicces egy ekkora világvárosban lakni. Vagy máskor, amikor az otthoni barátaim nagyon messze vannak tőlem. Amikor az utcán sétálva kilopják az Ipodomat a táskámból, amikor minden ruhadarabért alkudozni kell és nem tudod, mennyivel vert át az eladó. - Ez 1-2 hétig egy Tunéziai nyaralás alatt vicces lehet, de amikor minden egyes árúcikkért alkudozni kell, az ember megúnja. És még sorolhatnám azokat a dolgokat, amelyek nem tetszenek, de fölösleges...
Viszont mint ahogy egy párkapcsolat sem épülhet a szélsőségekre, itt is meg fogom találni a középutat. Ilyenkor néhány dolog szokott eszembe jutni: "Survival of the fittest". Darwin evolúcióelmélete erre a gondolatra épül. Sok nyelvre helytelenül fordÍtották le ezt a vezérmondatot. Németül pl. " Die stärksten überleben" - lett belőle. Ez szó szerint azt jelenti, hogy a legERŐSEBBEK élnek túl. Ez nem helyes forditás, mivel úgy kellett volna forditani a német barátaimnak, hogy a legRÁTERMETTEBBEK ( fit: életképes, rátermett,szÍvós, kreativ, alkalmazkodóképes) élnek túl. Nem ám a legerősebbek. Sokszor láttunk már elesett Rambókat, de mégtöbbször kerülünk a " Dávid legyőzi Góliátot" szituációba, ahol nem a "legerősebb", "leggyorsabb" vagy "legnagyobb" kerül ki győztesként a helyzetből, hanem az, aki legjobban alkalmazkodik az adott környezetéhez.
Itt amúgy nagyon könnyen érzi az ember aprónak magát. Leginkább akkor, amikor éjszaka jövök haza valamilyen szórakozóhelyről taxival, és a tizensok sávos városi magasitott autópályán egy jó 20 percig felhőkarcolók között megyünk. Kommunizmusnak itt nyoma nincs, gyerekek, ezt el kell hinnetek nekem.
Ezt érzem itt is. És itt elég zord a környezet, hogy az ember rá legyen kényszerülve az ügyeskedésre, a rafinált és nem hétköznapi megoldások alkalmazására.
Azt hittem, a frász jön rám itt vasárnap (Nov 16) este 10 kor.
Alig miután befejeztem az INGYEN vacsit az Ir barátaimmal egy újonnan nyilt Indiai étteremben, hazajöttem a koliba. Még beugrottam a sarki DVD-boltba venni 1-2 kétszáz forintos DVD-t. A vacsora ingyen volt, mivel a 3 nap múlva megnyitandó étteremben a tulajok és néhány Indiai srác vacsiztak. Persze nem hagyhattuk ki, hogy elsőként együnk ebből a mentő-őv-szerű inyencségből. Aki kicsit ismer, az tudja, hogy nincs más étel amiért annyira rajonganék, mint az Indiai Konyha.
Szóval kaja megvolt, "kamu" dvd megvolt, szóval vissza a nem rég elfoglalt 1 ágyas szobámba. Elektronikus chip-kulcs elő a pénztárcából- reccs- semmi. ??? MI vaan?? Gondoltam magamban.. .Nehohgy ne működjön ez a kulcs... Még 3 szor megpróbáltam kinyitni az ajtót, de semmi. Nem nyilt ki. A:SDF:_Q":3R.q2_+.r_A:SD:f_ ?????????????
Most mi a francot csináljak? Az összes itteni tulajdonom - másik szobakulccsal együtt- bent volt abban a szobában, aminek nem nyilik az ajtaja. És ráadásul mivel a koliban rájöttek, hogy sokan cserekulccsal illegálisan hivnak be külsőseket, szigoritották minden fajta kulccsal való visszaélési kisérletnek alapul szolgáló szituációt.
Végül lementem, és szombaton este fél 10 kor megkértem, hogy valaki nyissa már ki az ajtót. Följött egy kék ruhás uriember, és 20 percen át az ajtót bütykölte. Az lett a vége a sztorynak, hogy az egész zárszerkezetet ki kellett cserélni. De ez a szitu meg is nyugtatott, mert miután lehúzta a kártámat a központi számitógépben, nem jelzett semmilyen hibaüzenetet. Szóval fizetve van a szoba, minden életjel zöldet mutat. HUH, megnyugodtam.
Tegnap, azaz szombaton (Nov 15) vettem egy elektronikus szótárat. Nagyon hasznos kis dolog, beszél 4 nyelven: Angol, Kinai, Thai, Japan. És beszél is, szóval a legfontosabb közmondásokat és hétköznapi szituációkat el tudja mondani ezeken a nyelveken. Talán a legfontosabb dolog az Ipodomban a szótár funkció volt. 55000 kinai kifejezést magában foglaló szótárt töltöttem a hősies Ipodomba( RIP), de ellopták... ÁÁÁÁ.. Nagy szerencsém volt ezzel a szótárral. A boltban ca 50,000 forintnak megfelelő RMB ( Kinai Yuan)-t kérnek egy ilyen szótárért, de megvettem ca 6000-ért Matthew-tól, egy Francia sráctól. Ő találta egy asztalon, és eladta nekem jóval áron alul. Azon az asztalon amúgy talált régebben még 1 UGYAN ILYEN szótárat. Hát igen, szegény Thai srác aki folyton elhagyja a szótárát... Jobban oda kéne figyelni a cuccaira.
Emlitettem a kamu mobilokat... Vettem egy "Samsung" - helyett Sansung mobilt, mindössze 14 ezer forintért újonnan, függetlenül, dobozban, boltban. Az F480-as nak a koppintása, és bizonyos tekintetben még jobban is működik, mint az eredeti. 2 sim kártyát tudok bele rakni, szóval a magyar kártyám is mindig be van kapcsolva. És a procija valamivel gyorsabb, mint az eredeti Samsung változatnak.
Ahogy már emlitettem, Shanghaiban egy nagy kaland. És véleményem szerint ez a hely leginkább a ravaszságra és a merészségre neveli az embert. Mert aki nem mer, az nem is iszik pezsgőt a végén... Én maradok inkább a jó öreg narancslénél :D
Otthon Budapesten van a konyhai elszivón egy mágnes, amin egy ilyen kép van: Egy cirmos cica megpróbál egy akváriumból kiHALÁSZni egy aranyhalat. A felirat :"A legjobb dolgok az életben NEM-mel kezdődnek". Valahogy igy érzem magam most, amikor 3 buliajánlatot utasitottam vissza szombat este, számtalan haverom és havercsajszim oldaláról. Az a fura, hogy nem tudom, miért. De nem éreztem magam party-hangulatban.
Viszont a vacsi ma szenzációs volt! 3 EUR-nak megfelelő RMB-ért ALL YOU CAN EAT AND DRINK (ALKOHOLLAL EGYÜTT) Hot Pot étterembe mentünk 70!!!! en. Nem vicc, André Zhu-nak, egy Portugáliában élő Kinai srácnak volt a szülinapja, és igen rendesen mozgósitotta a népet. Képek nem sokára jönnek, igen mókásak.
Délután, vacsi előtt meg irány a mozi és JAMES BOND: QUANTUM OF SOLACE!!!! Igazándiból Ádi homie-m lehengerlő kritikája után többet vártam a filmtől, de ettől függetlenül nem csalódtam. Igazán jó csihi-puhi James Bond. Csak azt sajnálom, hogy a Daniel Craig-es James Bondokból hiányzik a megszokott elegancia, előkelőség, charme - ami eddig jellemezte az Ian Flemming féle James Bondokat.
Fura, mert a sarki DVD boltban meg lehet már venni 200 forintért a dvd-t a filmmel. De moziban azért mégis más. Főleg itt, elképesztő nagy vásznon.
A facebookon nyilvánosságra hozott mindig vidám-mosolygós partyképek ellenére itt sem minden fenékig tejfel. Az utóbbi napokban nem éreztem magam valami túl rózsásan. Valami hiányzott... Nagyon szép a város, sikerült beélnem magam Shanghaiba- ami jóval nehezebb volt, mint Szingapúrban. De érzem, hogy itt annyira nem lazák, nyitottak, nyugodtak az emberek, mint 30 szélességi fokkal délre innen. Nehezen tudom megfogalmazni, mi hiányzott. Talán leginkább a szoros emberi kapcsolatok. Más néven: Család, barátok, barátnő. Mert mindenkivel el lehet hülyülni, inni, bulizni, vacsorázni, lemenni konditerembe. De itt az emberek általában egy félévre vannak, utána hazamennek és vagy kapcsolatban maradunk- vagy nem. És amikor valami nincs rendben, vagy csak rossz a kedve az embernek, az ittenieket ez nem igazán izgatja. Tavaly Szingapúrban sikerült megismerkednem néhány emberrel, akit barátomnak nevezek ma. Itt van Joris például, aki meglátogatott október elején. Bejártuk együtt Vietnam-ot, Kambodzsát, voltunk Indonéziában és 10 napra Indiában együtt. De ő is most Hong Kongban van. Ez is csak egy példa.
Nem is beszélve az otthoni barátaimról, akikkel sajnos az adott szituációból eredően kevesebb időt töltök. Ami ebben az esetben 0... De a karácsony közledik, szóval nincs nagy gond :D
Ez valahogy jellemző a 21. századi életmódra. Ahány emberrel csak beszélek itt, egyikük sem marad meg a fenekén túl sokat egy helyen. A legtöbb ember itt élt 2-3-4-5 országban, és most éppen Shanghaiban kötött ki. Ki tudja, merre sodorra az élet árja őket a továbbiakban. Úgy érzem, ez a gyorsan változó világ kezd egyre jobban gyökértelené válni. Emberi kapcsolatok lazulnak, ami nem igazán tetszik. Ez lehetett az oka, hogy néhány napig egy picit melankónikus hangulatom támadt. Biztos vagyok benne, hogy más lenne a helyzet, ha lenne itt barátnőm. De a csajok itt is - mit ne mondjak - érdekesek. Ha beszélgetet egy helyi csajjal, a 3. kérdés azután, hogy honnan jössz és mi a neved az, hogy mennyi pénzed van és mennyit keresel havonta. ???????????????????????? TESSÉÉÉÉK? Mi a f\\z-t kérdez ez a csaj... Beszélgettem egy ruha árus sráccal a metrón, ca korombeli lehetett. R: Van barátnőd? Srác: Nincs, nincs pénzem.
HM... Pénz = barátnő itt? Fura... Idősebbekkel beszélgetve is az jön elő, hogy Kinában ez a sorrend az emberi életben:
Munka Saját cég Pénz Ház-lakás Barátnő
Ha valahol belegondolunk, ezzel a hozzáállással a lányok a javunkra szolgálnak. Csináld meg magad, férfiember. Legyél valaki, állj a saját lábadon és akkor menj szórakozni. A lehetőségek megvannak rá itt Shanghaiban, ahogy látjuk a felhőkarcolókon meg a 18 sávos utakon, a mágneses vasúton, stb., stb....
Nagyon elkalandoztam az eredeti ötletemtől. Mindenképp változtatnom kellett valamin. Ami nem olyan egyszerű itt, alulfinanszirozva és heti 5 nap sulival, amit komolyan kell venni. Szóval eszembe jutott, hogy egyre több üres koliszoba van a koliban. Az egyikhez még kulcsom is volt, amit Sam Scott haverunk hagyott itt, amikor visszament Új-Zélandra. Mivel a 8. emeleten van, azaz csak 1 emelettel a "hivatalos" szobám felett, innen már van kilátás Pudongra, ahol a felhőkarcolók vannak. BASSZUS, miért csak most költöztem ide be? :D Szerencsére a Kinai állam jóvoltából ezért sem kell fizetni senkinek, szóval mindenki jól jár :D Főleg én persze, de egy kis szerencsém nekem is lehet néha, nem? Igy már máshogy néznek ki a reggeleim...
Itt vagyok immár több,mint két hónapja, és még mindig nem raktam fel rendesen képeket az egyetemről a blogra. Úgy vélem, épp itt van az ideje. Kezdjük a legfontosabbal: A Koli! :D
23 emeletes épület, Fudan University Foreign Student's Dormitory.复旦大学留学生公寓. 700 cserediáknak ad helyet, és ezek közül 500 mázlistának 1 ágyas szobája van, én meg egy két ágyasban vagyok jelenleg (még, turpisság is on it's way! :D) Minden kényelemmel el van látva ez a kis szobácsa: TV, internet, telefon, fürdőkád, légkondi, angol wc ( itt ugyebár láttunk már némi nemi fura mellékhelyiséget) és még egy kisebb erkélyem is van! Nap mint nap - ugyanis minden nap van oktatás - egy ca 10 perces bicikliút megtéte után eljutok a Guang Hua Lou- hoz (光华楼), ami a világ legmagasabb kizárólag oktatásra használt felhőkarcolója. 140 m magas, 30 emelet, ikertorony! Az óráim kizárólag ebben az épületben vannak. Szép, új tantermek. Csillog-villog minden a márványtól és a legfelső emeletről szenzációs a kilátás. Nem csak tantermek vannak benne, hanem előadótermek is. Találtam benne egy szobát, aminek az volt a neve, hogy " előadóknak szánt felkészülő-pihenő terem". Itt igen kényelmesen "fel lehet készülni" a megtartandó előadásra. Nem rég amúgy Kenneth Arrow Nóbel Dijas közgazdász tartott előadást a Fudan-on, amiről sajnos lemaradtam, mert más elfoglaltságom akadt. Amerre az ember sétál, azt látjuk, hogy nagyon komolyan készülődnek itt Kinában. Iszonyú pénzeket ölnek a felsőoktatás fejlesztésébe. zsiiiiir új kampusz :D
A Fudan suli 103 éves idén, szóval annyira nem új, mint más kinai egyetem, de annyira nem is régi, mint a Harvard vagy az Oxford, aminek néhány év (10-20) múlva ázsiai konkurrense lesz/megfelelője lesz. Ebben tejlesen biztos vagyok, mivel a Pekingi Központi Kormány elsőszámú infrastrukturális fejlesztési prioritásnak nevezte ki a felsőoktatást. És ahol mágneses vasút, 18 sávos 2 szintes városos belüli autópálya és 300 km/órás hagyományos vasút van, ott jó egyetem is lesz :-D
Nem rég voltam egy egyetemen, amit ebben az évben adtak át. Egy több 100,000 m2-es zöld mezős beruházás valahol a város szélén, és gyakorlatilag felhúztak egy új városrészt, ami csak az egyetemé.
Ugyan ezt csinálták itt a Fudan-on is. Van egy teljesen új kampusza, amit 2 hónapja adtak át. Itt van többek között a " Law School" , szóval a jogi kar - igen, igen, a jogászok megint jobb helyen tanulnak, mint mi..
Ez amúgy nem teljesen igaz, mert a School of Management épp olyan szép és impozáns épületet kapott, mint a jogászok, csak arról még nem készitettem képet.
De a legfontosabb: az új könyvtár!!! Az egyik oldalról egy mesterséges tó veszi körül, a másik oldalról meg az új jogi kart találhatjuk. Megmagyarázhatatlan módon ma, azaz szombaton, zárva volt. A hét minden másik napján este 10-ig nyitva van, de szombaton nem lehet bemenni. Úgy érzem, megtaláltam az új kedvenc helyemet itt Shanghaiban. Aki nem csak a blogom által ismer, az tudja, hogy pesten is az időm legnagyobb részét a könyvtárban töltöm. Igaz, hogy itt nincsenek az otthoni könyvtári barátok/barátnők, de itt is lehet ismerkedni- kellemesen eltölteni a tanulásra szánt időt. És a shuttle-busz perceken belül odavisz.
Egy vicces képpel zárnám a mai bejegyzésemet: Középen a Guang Hua Lou ikertornyok(Fudan egyetem), és tőlük jobbra-balra Pudong városrész felhőkarcolói. A kettő között ugyan ca 15 km van, de milyen jól beleillik a sulink a "nagyok" közé,nem?
