Jo reggelt...
Rendhagyó péntek estén vagyok túl, remélem több ilyet nem látok.
Belekeveredtem egy nagyon csúnya disco-verekedésbe. Szerencsére nem vettem részt rajta ( akkor most nem blogot, hanem kórlapot írnék maxiumum), de közvetlen mellettem történt.
Épp pihenni mentem a táncolásból, leültem egy kényelmes bőrfotelre a frissítő ásványvizemmel, és elkezdtem örülni, hogy milyen sok hely lett hirtelen. Ennek az volt az oka, hogy egy két méter magas - erős arab akcentussal beszélő huligán látható okok nélkül elkezdett verni egy másik csoport -szintén színesebb bőrű fiatalt.
Mint mindig ilyenkor, most sem derült ki, hogy mi az indulatokat kiváltó indok, de gondolom a női nem egyik képviselőjéről lehetett szó.
Annyira elfajultak a dolgok, hogy még a nem éppen gyenge fizikumjukról ismert kidobók a Dokk Café-ban sem bírtak az uriemberrel. Legalább 5 percig a szituáció eszkalálódott, repültek a poharak, az öklök és vért is láttam-nem is keveset.
Megdöbbentő volt látni, hogy milyen kevés választja el az embert az állatoktól néha.
Nagyon magamba szálltam, elmélkedtem egy kicsit azon, hogy mi lehetett a kiváltó oka aznak a mérhatetlen erőszaknak.
Azt szokás mondani, hogy akkor kerül sor háborúra két ország között, amikor a diplomácia csődöt mond, amikor a felek már nem tudnak kommunikálni a másikkal. Vagy nem próbálják meg rendesen, vagy nem értik egymást, vagy olyan félreértések vannak a játékban, amit mindkét fél valósnak tekínt. Vagy egyszerűen hülyék és nem képesek civilizált lényként kifejezni magukat.
Alapvetőleg békés embernek tartom magam, még sosem használtam erőszakot senki ellen. Ezért volt annyira nehéz felfogni,miért estek egymásnak azok a lények tegnap.
De a néhány perces sokk után minden ment tovább a maga rendjén és folytattuk a bulit a srácokal és leányzókkal.
Megint rádöbbentem, hogy milyen picire zsugorodott ez a világ. Találkoztam egy Flóra nevű lánnyal, akit Cula barátom ismerősének mutatott be. Valahogy szóba került, hogy tanult németül, méghozzá Berlinben tavaly nyáron.
Hm.. Én is voltam tavaly nyáron Berlinben, és Száraz Pistivel az Unter den Linden sugárúton találkoztunk is egy magyar lánnyal,aki épp akkor németet tanult Berlinben. Bingo! Fene vigye el, nagyon kicsi ez a világ. Volt ám nagy kacagás...
Állítom,hogy Berlin jelenleg a legdinamikusabb főváros Európában. Röpke 20 évvel a rendserváltás után kezd visszatalálni a századforduló idején létezett Berlinhez, az összes pompájával meg modernségével. Szenzációs hely, mind kulturálisan, mind történelmileg, mind életminőség szempontjából. 179 múzeum van Berlinben, ami csúcs ebben a kategóriában. És igazándiból az egész város maga egy múzeum, nem is kell azt becsomagolva semmilyen falak közé. Milyen jó lenne ott tanulni-élni egy kicsit.
Majd talán egyszer!
Peace
