2008. november 14., péntek

Valamit kellett csinalnom...


Hali!

A facebookon nyilvánosságra hozott mindig vidám-mosolygós partyképek ellenére itt sem minden fenékig tejfel. Az utóbbi napokban nem éreztem magam valami túl rózsásan. Valami hiányzott...
Nagyon szép a város, sikerült beélnem magam Shanghaiba- ami jóval nehezebb volt, mint Szingapúrban. De érzem, hogy itt annyira nem lazák, nyitottak, nyugodtak az emberek, mint 30 szélességi fokkal délre innen. Nehezen tudom megfogalmazni, mi hiányzott. Talán leginkább a szoros emberi kapcsolatok. Más néven: Család, barátok, barátnő. Mert mindenkivel el lehet hülyülni, inni, bulizni, vacsorázni, lemenni konditerembe.
De itt az emberek általában egy félévre vannak, utána hazamennek és vagy kapcsolatban maradunk- vagy nem.
És amikor valami nincs rendben, vagy csak rossz a kedve az embernek, az ittenieket ez nem igazán izgatja. Tavaly Szingapúrban sikerült megismerkednem néhány emberrel, akit barátomnak nevezek ma. Itt van Joris például, aki meglátogatott október elején. Bejártuk együtt Vietnam-ot, Kambodzsát, voltunk Indonéziában és 10 napra Indiában együtt. De ő is most Hong Kongban van. Ez is csak egy példa.

Nem is beszélve az otthoni barátaimról, akikkel sajnos az adott szituációból eredően kevesebb időt töltök. Ami ebben az esetben 0... De a karácsony közledik, szóval nincs nagy gond :D

Ez valahogy jellemző a 21. századi életmódra. Ahány emberrel csak beszélek itt, egyikük sem marad meg a fenekén túl sokat egy helyen. A legtöbb ember itt élt 2-3-4-5 országban, és most éppen Shanghaiban kötött ki. Ki tudja, merre sodorra az élet árja őket a továbbiakban. Úgy érzem, ez a gyorsan változó világ kezd egyre jobban gyökértelené válni. Emberi kapcsolatok lazulnak, ami nem igazán tetszik. Ez lehetett az oka, hogy néhány napig egy picit melankónikus hangulatom támadt.
Biztos vagyok benne, hogy más lenne a helyzet, ha lenne itt barátnőm. De a csajok itt is - mit ne mondjak - érdekesek.
Ha beszélgetet egy helyi csajjal, a 3. kérdés azután, hogy honnan jössz és mi a neved az, hogy mennyi pénzed van és mennyit keresel havonta. ???????????????????????? TESSÉÉÉÉK? Mi a f\\z-t kérdez ez a csaj...
Beszélgettem egy ruha árus sráccal a metrón, ca korombeli lehetett.
R: Van barátnőd?
Srác: Nincs, nincs pénzem.

HM... Pénz = barátnő itt? Fura... Idősebbekkel beszélgetve is az jön elő, hogy Kinában ez a sorrend az emberi életben:

Munka
Saját cég
Pénz
Ház-lakás
Barátnő

Ha valahol belegondolunk, ezzel a hozzáállással a lányok a javunkra szolgálnak. Csináld meg magad, férfiember. Legyél valaki, állj a saját lábadon és akkor menj szórakozni. A lehetőségek megvannak rá itt Shanghaiban, ahogy látjuk a felhőkarcolókon meg a 18 sávos utakon, a mágneses vasúton, stb., stb....

Nagyon elkalandoztam az eredeti ötletemtől. Mindenképp változtatnom kellett valamin. Ami nem olyan egyszerű itt, alulfinanszirozva és heti 5 nap sulival, amit komolyan kell venni.
Szóval eszembe jutott, hogy egyre több üres koliszoba van a koliban. Az egyikhez még kulcsom is volt, amit Sam Scott haverunk hagyott itt, amikor visszament Új-Zélandra. Mivel a 8. emeleten van, azaz csak 1 emelettel a "hivatalos" szobám felett, innen már van kilátás Pudongra, ahol a felhőkarcolók vannak.

BASSZUS, miért csak most költöztem ide be? :D Szerencsére a Kinai állam jóvoltából ezért sem kell fizetni senkinek, szóval mindenki jól jár :D Főleg én persze, de egy kis szerencsém nekem is lehet néha, nem? Igy már máshogy néznek ki a reggeleim...

Nincsenek megjegyzések: