Sokan kérdezik tőlem mostanában, hogy úgy általában hogy érzem itt magam Shanghaiban...
Nos leginkább egy "se veled-se nélküled" szerelemhez tudnám hasonlitani. Néha fülig szerelmes leszek ebbe a városba - az épitészetbe, a hihetetlen gyors és nem olaj-alapú feljődésbe, az ételekbe, az egyetembe, a szórakozóhelyekbe és a szabadságba, amit itt érzek. A néha nevetségesen alacsony árszinvonalba ( 5o forintért járok kondizni, 150 ért jól lakom, 60 ft egy LÉGKONDIS buszjegy. Ilyenkor azt érzem, az életemet le tudnám élni itt- nem is kéne máshova menni innen.
Néha viszont látni nem akarom ezt a helyet. Amikor reggelenként köhögve kelek fel, mert nem sehogy sem tudom normálisan párásitani a szobámat és a légkondi kiszáritja a légutaimat. Vagy amikor a szmogtól nem látni a napot hetekig. Vagy amikor rájövök, hogy csóró diákként mégsem annyira vicces egy ekkora világvárosban lakni. Vagy máskor, amikor az otthoni barátaim nagyon messze vannak tőlem. Amikor az utcán sétálva kilopják az Ipodomat a táskámból, amikor minden ruhadarabért alkudozni kell és nem tudod, mennyivel vert át az eladó. - Ez 1-2 hétig egy Tunéziai nyaralás alatt vicces lehet, de amikor minden egyes árúcikkért alkudozni kell, az ember megúnja. És még sorolhatnám azokat a dolgokat, amelyek nem tetszenek, de fölösleges...
Viszont mint ahogy egy párkapcsolat sem épülhet a szélsőségekre, itt is meg fogom találni a középutat. Ilyenkor néhány dolog szokott eszembe jutni:
"Survival of the fittest". Darwin evolúcióelmélete erre a gondolatra épül. Sok nyelvre helytelenül fordÍtották le ezt a vezérmondatot. Németül pl. " Die stärksten überleben" - lett belőle. Ez szó szerint azt jelenti, hogy a legERŐSEBBEK élnek túl. Ez nem helyes forditás, mivel úgy kellett volna forditani a német barátaimnak, hogy a legRÁTERMETTEBBEK ( fit: életképes, rátermett,szÍvós, kreativ, alkalmazkodóképes) élnek túl. Nem ám a legerősebbek. Sokszor láttunk már elesett Rambókat, de mégtöbbször kerülünk a " Dávid legyőzi Góliátot" szituációba, ahol nem a "legerősebb", "leggyorsabb" vagy "legnagyobb" kerül ki győztesként a helyzetből, hanem az, aki legjobban alkalmazkodik az adott környezetéhez.
Itt amúgy nagyon könnyen érzi az ember aprónak magát. Leginkább akkor, amikor éjszaka jövök haza valamilyen szórakozóhelyről taxival, és a tizensok sávos városi magasitott autópályán egy jó 20 percig felhőkarcolók között megyünk. Kommunizmusnak itt nyoma nincs, gyerekek, ezt el kell hinnetek nekem.
Ezt érzem itt is. És itt elég zord a környezet, hogy az ember rá legyen kényszerülve az ügyeskedésre, a rafinált és nem hétköznapi megoldások alkalmazására.
1 kis olvasnivaló: http://hu.wikipedia.org/wiki/Evol%C3%BAci%C3%B3
Legközelebbi bejegyzésem már kézenfoghatóbb, kevésbé absztrakt lesz!
P.O.
:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése