Nem szeretem a pofonokat...

Lehet, hogy túlvállaltam magam ezzel a kurzussal...Éjszaka egyig készültem erre a napra, és még mindig ott tartottam, hogy a tanár enyhén szólva kinevetette a tudásomat... Nem volt túl kellemes érzés az osztály bohóca lenni, még akkor is, ha csak 20 másodpercre.

Egy pillanatig eljátszottam a gondolattal, hogy visszamegyek A csoportba, akik 0-ról kezdik a kinait. Szépen lassan elkezdeném előlről, az az első néhány hétben biztosan unatkoznék, nem mondanának sok újat, lenne sok időm bulizni, csajozni, haverkodni, sportolni, és nem gebednék bele a tanulásba sem. Október végére végigvenném az alapokat és utána feljebb mennék a B csoportba.

Azonban nem ezért jöttem ide. Ha már otthon is az estéimet Lin-nél töltöttem kinai tanulással, és itt is éjszakákon át tanulok, akkor nem fogok visszamenni dedóba. Az ilyesfajta regressziv döntéseknek általában nincs jó döntése. Körül lennék véve 18 évesekkel, akik most érettségiztek és most kezdik a kÍnait.

"Nem", mondtam magamban... Elindultam egy úton, és annak ellenére, hogy az elején igen rögös (de azért van valamilyen fajta út alattam) ez az út, egy idő után már egyre kevesebb rög kerül elém és gördülésmentesen fogok tudni rajta gurulni. Csak találnék már végre egy rendes konditermet, hogy le tudjam vezetni ezt a napi 8-10 óra tanulást...

.........................................................................................................................................................................