Hangzhou-i hétvége - irány a természet!

Elegem volt... Minden este 1-2 ig fent voltam, tanultam szünet nélkül a kinai karaktereket, lemondtam minden bulit és néhányan már nem is akartak velem szóba állni, mert nem is nagyon ittam... Na jó, a végén bedőltem, és megittam a srácokkal péntek este 1 Tsingtao sört, ami itt a helyi kedvenc.
De tudtam, hogy ez igy nem mehet tovább, szóval változtatni kellett!
Felkaptam a srácokat és a csajokat és elmentünk Hangzhou(ejtsd Hángdzsó)-ba a hétvégére

A csajokat (Lizelle, Kirby és Charlotte) ebbe a riksába gyömöszöltük be amig a metróhoz nem értünk, ami elvitt a pályaudvarhoz.


A vonaton beszéltem Shanghai-i egyetemistákkal, és szóba került Hangzhou..." Igen, hangzhou egy szép kis város, van benne 1 szép tó, mi is oda megyünk" Nos ebben a kisvárosban 6,5 millióan élnek, de kinai viszonylatokban tényleg kis város, mivel Shanghai-ban 17 millióan laknak...

Szóval vonattal mentünk... A Shanghai-i Déli pályaudvarról indult a vonatunk. Ez a pályaudvad különbb volt mint sok reptér, ahol voltam. A trükk: fent van a váróterem, és lent vannak a vonatok. Szóval nem lehet csövelni a sinek mellett, hanem kényelmesen fent székeken ültünk, amig mozgólépcsővel le nem mentünk a vonathoz.

Az első vonatot lekéstük, de teljes mértékben beszámitották a vonatjegyünket egy új jegy árába. Igy sem került többe a 200 km-es út 1000 forintba, high speed vonaton alvó kocsiban - mert már csak erre volt jegy.

Picit szűk volt, de olvasgattam, beszélgettem kinaiul a vonaton, szóval gyorsan telt az idő.

Megérkezve Hangzhou-ba, Kina legnépszerűbb üdülővárosába érkeztünk a csapattal. A város fő látnivalója a West Lake, Xi Hu, hogy kinaiul mondják. Kinaban 36 ilyen elnevezésű tó van, és ez egyfajta minősités azokra a tavakra, amelyek körül vannak véve hegyekkel és pagodákkal.
Ezen felül nem túl magas hegyek veszik körül ezt a mesés várost és itt található a kinai teatermelés központja is.

A tó viszont gyönyörű volt. Némelyik pagoda (többek között a hosszúkás is) több, mint 1000 éve ott áll a tó mellett- néhány felújitás után természetesen.


A hostel, ahol laktunk, külön emelt a hely hangulatán. Nem is lehetne megmondani kivülről, hogy egy hostelről van szó. Úgy néz ki mint minden más családi ház a környéken. A tujal egy enyhén részeges Pekingi szinész volt, aki többek között elfejeltette elolvasni az email-eit 3 napja, szóval a 6 fős szobánkat kiadta összesen 18 embernek. De: First come First Served alapon elfoglaltuk a szóbákat, és a többieknek sajnos nem volt ekkora szerencséjük... De nem volt semmi baj,mert egy csomó helyi, kinai barátját átinvitálta szombat estére, és velük házibuliztunk a szállodában. Nem voltam még olyan szállodában, ahol ingyen adták a kaját meg a piát... :D Only in China, ugyebár!


Elérkeztünk a tóhoz, és itt egy kicsit a képeket fogom hagyni szóhoz jutni. Meseszép volt, annak ellenére, hogy esett az eső egész végig. Ugyebár szubtrópusi időjárás jellemzi kina ezen táját, szóval ez nem meglepő.

Felsétáltunk a tó mellett lévő "hegyeskére", ami kb egy Gellért hegyni táv volt. Ott egy régi, hagyományos kinai kertbe csöppentünk, tele szoborral és kis stupával és szoborral
Egy érdekes benyomásom volt arról, milyen lehetett a régi kiná uralkodó rétegének lakhelye/teázóhelye. Teát ugyanis a Qing dinasztia ideéig csak a császárok és a szerzetesek ihattak!

Ahogy beesteledett, csináltam néhány éjszakai képet a tóról. Aki egy kicsit ismer, tudja mennyire oda vagyok az éjszakai fényképekért.



Ime a csapatunk: Robi, Leon(aus), Kirby(USA),Charlotte(aus), Lizelle(USA-MX), Gastón(MX)

Másnap elmentünk a teamúzeumba, ahol mély beletekintést nyertünk a kinai teakészités mesterségébe. Némely teát 2 órán át kell elkésziteni, és a világ tea termelésének 70%-a kinából származik. Csak néhány érdekes adat erről a helyről.


Hazafelé már a kinai vonattechnológia 2. leggyorsabb vonatjával mentünk, a CRH vonattal. Ez első generációs gyorsvonatt,amelynek csúcssebessége 200 km/h körül van. Nem is rossz, ha azt nézzük, hogy egy 3. világbeli fejlődő országban vagyunk. Ez a vonat jóval 1 km-nél is hosszabb volt, alig láttam a végét az egyik végétől.


Szuper hétvégém volt, és szokásom szerint a pályaudvaron, a vonaton, és otthon a szobámban megint kinai karaktereket irkáltam szorgalmasan...

Peace haza!