Szünet Shanghaiban

Sziasztok!

Elérkezett a várva várt szünet. Őszinte leszek, nem szakadtam bele a vizsgákba. Viszont a vizsgák végével egy furcsa jelenség állt be: Eltűntek a haverok. Ilyen még sosem volt, mert első perctől kezdve volt társaságom. Most is vannak még hébe-hóba ismerősök, de azok az emberek, akikkel tényleg jóban voltam, elmentek.

Szinte mindenki, akivel eddig jóban voltam, vagy örökre - vagy a téli szünetre elutazott. Vagy haza, vagy Kinán belül valahova, vagy Délkelet-Ázsián belül valahova. Mindenképp Európai ember itt nem maradt már. Én sem tudom, miért nem néztem magamnak valamilyek Kinán belüli trip-et erre a két hétre amÍg Romi nem érkezik meg.

Szóval, miután "egyedül" maradtam, elkezdtem felfedezni a várost.

Részben üzletileg is, mivel már több régi és új ismerősöm otthonról megkeresett azzal, hogy keressek nekik vagy meghatározott, vagy eddig még csak körvonalazódó üzleti lehetőségeket.

Másrészt meg azért, mert még sok helyen én sem voltam itt Shanghaiban. Nem akarnám azt, hogy az a jelenség álljon be, mint Szingapúr után.

Körbejártam fél Ázsiát, de Szingapúrnak még mindig voltak olyan részei, amit nem láttam. Persze-persze "hogy legyen miért visszamenni", de mégis...

Szombat-vasárnap fogtam magam, és az egyik kedvenc hobby-m után jártam- elmentem fényképezni!!!! Céltalanul járkáltam egész nap a városban, és nagyon élveztem. Főleg azt, amikor elvesztettem a térképemet is, szóval kizárólag a saját tájékozódási ösztöneimre voltam utalva meg a Kinai tudásomra.

Elmentem még egyszer a Yu-Yuan (Yu Park)-ba, ahonnan érdekes képeket csináltam Shanghairól.

Ez talán jól mutatja a "régi" és az "új" Shanghai-t egymás mellett...

Mindenki azzal a tanáccsal fordul hozzám, hogy "járj az utcán nyitott szemekkel, és keresd meg az üzleti lehetőségeket". Eszerint cselekedem is, és tényleg belebotlottam 1 boltba, amely nagykereskedésben forgalmaz egy nekem érdekes terméket. Ezen a héten beszélek is velük még 1x, hogy megnézzem közeleb kerülünk-e egymáshoz.

Ekkor fedeztem fel egy nagyon érdekes tulajdonságomat - méghozzá a szerintem elég jó kommunikációs képességemet.

Ez főlég itt Kinában nagyon fontos, mert itt minden ország fiával-lányával akad dolgom. És az Észak Koraiaktól a Japánokon és az Afrikai hallgatótársaimon át egészen az Amcsikig- szinte mindenkivel gond nélkül szót értek.

És elfogadnak az emberek - a nézeteimet, az ötleteimet és az értékeimet. Pedig egy meglehetősen nehéz szituációban vagyok, mivel rajtam kÍvül a Fudan-on csak 1 magyar hallgató van. Mig a többi hallgatók általában a hasonló országból érkezett diákokkal "bandáznak", nekem ilyen lehetőség nem adatik meg. Nincs olyan, hogy "elmegyünk Magyarok 5-en,6-an akár egyedül is bulizni, és ott van a buli".

Sajnos, dehát nem én vagyok az aki nem jön ide Budapestről...

Szombat este volt Matthew es Leon utolsó estéje itt, és ezt meg kellett rendesen ünnepelni! A Hooters Amerikai étterembe mentünk, ami olyan, mint a "felnőtt" McDonald's.

Csinos, nem túl sok ruházatot viselő pincér-kisasszonyok szolgálnak fel, eközben énekelnek, táncolnak és munkaköri kötelezettségük flörtölni a vendégekkel. Ennek eleget is tettek, ami nagyon mókás volt :D.

Ezek után továbbmentünk a Tongren-utcára, ahol egy nagyon érdekes jelenségnek lehettünk szemtanúi. Hogyan néz ki az éjszakai szórakozás egy olyan országban, ahol ez szigorúan tilos és bűntetendő.

Nos a "kompromisszum" az volt, hogy "amennyi hölgy-annyi rendőr". Csak hogy biztosak lehessenek a vörös pártkáderek Pekingben, hogy itt Shanghaiban sem viselkednek rosszan az emberek. Remeken szórakoztunk, annélkül hogy bármilyen piros lámpás szórakozást igénybe vettünk volna! - Mivel a billiárd ingyen volt, a 20 RMB-s csapolt, jéghideg Tiger Beer mellé! JIPPIIIIIII!

Gál Gabriella volt barátnőm gyakran ismételgette a "Hűtsd le magad" mondatott velem kapcsolatosan. Talán ez most megfelelő mondat a fenti forró képet látván. :-D

Ennek megfelelően hétfőn elmentem a Shanghai Indoor Skiing Park-ba.

Ez talán Shanghai legértelmetlenebb "presztizsberuházása". Ugyanis a Kinaiak NEM TUDNAK SIELNI. Nincs sÍ-kultúra errefelé. Ez nem megvetendő, csak egyszerűen nincs. 1995-ben csupán 100 olyan "Mainland-Kinai" volt, aki valaha sielt volna.
Emiatt a hétfői és a keddi napon TELJESEN INGYEN lehetett igénybe venni a sÍpályát diákigazolvánnyal. És itt elfogadták azt, hogy külföldi vagyok! Nem úgy, mint szülő-hazámban, ahol az érvényes(2008-cas matricás) magyar diákigazolványommal ÉS a shanghai-ival egyetemben nem utazhattam diák tarifával egy távolsági buszon...

Szóval az idei sielés is megvolt- és egész élvezetes volt. Talán egy kék pálya meredekségét elérte a pálya egy enyhe piros árnyalattal. De még ez is túl meredek volt a Kinaiak 95%-ának, akik csak a pálya közepéig mentek fel, egy MOZGÓJÁRDÁVAL, amit sifelvonónak használtak. És onnan olyan lassan csúszkáltak le, hogy épp hogy nem álltak meg a pálya közepén. Ha el nem estek, a drágák... HIHI... :-D

Elnézést a pocsék képminőségért, de ahogy látjátok a képen én vagyok rajta- nem én csináltam. A napokban kapok még Jacky-től, egy Tibet-i sráctól akit ott ismertem meg néhány profi képet amit Nikon D200-jával készÍtett. Ha minden jól megy, meglátogatom tavasszal Tibet-ben.

És itt megint a jó kapcsolatteremtési képességem...

Utána még elmentünk Ciara-val, a Language-Partneremmel egy szállodába... De nem amiatt, amiért egy férfi és egy nő szállodába szokott menni, hanem elhoztuk azt az ajándékot, amit Yang jó barátom hagyott még itt nekem amikor itt volt majdnem 1 hónapja.

A szállodában már fogadásokat kötöttek, hogy jövök-e a finom süti, szivar és teáért, vagy sem. A tegnapi recepciós csaj sajnos igy vesztett egy fogadást, de én meg egy jót teáztam !

Lassan megyek aludni, és ezzel a képpel zárom eme bejegyzésemet!