Nem is tudom, mikor volt utoljára ennyi dolgom. Szerintem az életben nem volt még 5 ennyire intenzÍv napom. Ennek ellenére nagyon élveztem a múlt hetet.
Ugyebár semmi különös, hogy minden nap sulim van, de ezt nem is érdemes emlitenem.
Szerdán suli után rögtön elmentem egy állásinterjúra egy Francia modellügynökséghez. Igen-igen, még a testemet is árúba bocsátom a pénzszerzés érdekében. :D . Akkor voltam nagyon büszke magamra, amikor kinaiul társalogtam az interjúoztató csajszival. Ekkor láttam, hogy mégis ért valamit az éjszakánti karakter-irogatás és a Ciara(a kinai magántanárnőm)-val eltöltött délutánok - mert meg tudtam szólalni állásinterjún! Elmondtam miért is szeretnék dolgozni, meddig leszek itt, mióta tanulok kinaiul stb. stb... QRRRRRRVA jól éreztem magam utána.
Nem volt azonban még vége a napnak, mert Leon-nal, az egyik legjobb itteni haverommal mászkáltunk a City-ben karácsoyni ajándékokat nézegetni. Vele mentem az interjúra is, szóval nem sokára munkatársak is leszünk :D HAHA...
Esti programként Ben-nel, a "Euro-North American Student Association" elnökével elmentük a " The Wall" nevű szórakozóhelyre tárgyalni velük az évzáró bulinkról. Jó kis másfél órás tárgyalás volt, amiben minden nagyobb részletben meg tudtunk egyezni. Szervezünk egy karácsonyi bulit, ca 500 embernek most (a legutóbbira 130-150 jött el). Elővételi jegyek, 4 nyelvű plakátok meg minden, szépen profin előkészitve!
A napnak még mindig nem volt vége, mert meg kellett ünnepelni a sikerünket egy jó kis berúgással ( szokásos 5 euro all u can drink) Ezek nagyon veszélyes bulik...
Csütörtökön emiatt csak délben kezdődött el a napom. A Fudan School of Managementbe vettem az irányt Celmuun-nal, akivel mindketten fontolgatjuk, hogy elkezdünk itt egy MBA-kurzust. Ennek olyan feltételei vannak, hogy kell egy legalább Bachelor szintű diploma ( ami nekem nincs még) és legalább 3 év munkatapasztalat ( ne vicceljetek velem... Én és a munka - két távoli ismerős) De a "Chinese Way of Flexibility" lehet, hogy talál erre is módot. Nem beszélve az 5 millió forint körüli tandijról, amiről meg kéne győznöm a Kinai államot, hogy fizesse már ki nekem ( lééééééééééééééééégysziiiiiiiiiii) :D Mindenre elméletben van mód, csak hát a bürokratika meg a belépési korlátok...
Első elutasitó tárgyalás megvolt, szóval ez már csak jobb lehet...
Hazamentem, és már várt Ciara egy nyelvkorepetációra, és utána irány egy networking event.
" Every American University's Alumni meeting in Shanghai". Azt hiszem ezt nem is kell tovább magyarázni. Tele volt nagy kutyával a meeting. Legérdekesebb személyiség Vincent DuPont úr volt, aki egy Hedge Fund-ot üzemeltet New Yorkban. Nehéz időket él jelenleg, és rettenetesen elfoglalt. Emiatt Csütörtök reggel érkezett New Yorkból Shanghaiba, és másnap, azaz pénteken, már haza is kellett menni. Jet Set? Naná! :D
Pénteken reggel 8 kor suli, ami igen nehéz volt, mivel mint minden rendes networking event-en, itt is illik inni legalább egy kicsit.
Pénteken megitruk Ben-nel 4 nyelven a meghivót a bulira, és este Tanya-val, egy orosz leányzóval elmentünk Peking- Operába!
Remekül szórakoztam! Nem ám egy flancos - drága szinházba mentünk, hanem egy iszonyatosan érdekes és autentikus helyre itt Shanghaiban. Nem túl messze az egyetemtől ( 25 RMB taxival, ca 5 km) volt ez a hely. Nem találtuk meg elsőre ( részben,mert rossz volt a cim, de másrészt azért, mert a 20 éve ott lakó Shanghaiak sem tudták, hogy ez a szinház ott volt)
Körübelül igy kell elképzelni a környéket, ahol volt a szinház:
Magas, új épitésű felhőkarcolók MINDENHOL, és köztük 1 darab kis,szűk,sötét, lepusztult, el-ghettósodott nyomorutca. Az emberek az utcára vizeltek, és igazi slum-közeli élményem volt. Először féltem is egy kicsit ott sétálni, de aztán meghallottam a zenét egy magánháznak kinéző valamiből. Bementünk, és ott voltunk a Pekingi Opera kellős közepettén. Ingyenes volt a belépő, és mi ketten ( főleg Tanya az 180 cm-ével, szőke hajával és kék szemével itt Kinában) nagyobb attrakció volt, a többi vendégnek, mint maga az előadás.
Elárasztottak minket ajándékokkal ( sült gesztenye, szotyi, zöld tea) és a legviccesebb az volt, ahogyan az előadókat fizettük. MIKÖZBEN előadtak, az volt a szokás, hogy oda kell menni az énekeshez, és a kezébe kell nyomni annyi készpénzt, mint amennyit ér nekünk ez az előadás. :D :D
Képzeljük csak ezt el otthon...
Pénteken sem feküdtem le korán, de szombaton is reggel 7 kor kellett kelni.
Belógtam ( öhhöm, bejelentkeztem utólag) egy MBA kurzusra, amit Yuwa Hedrick Wong-úr tartott. Amellett, hogy a világ nevesebb MBA- iskoláiban hétvégi kurzusokat tart, a MasterCard International-nak Cheif Advisor-ja. Szokott a CNN-en és többi TV-csatornán nyilatkozni és a Szingapúri Channel News Asia 2004 -ben Communicator of the Year-rel tűntette ki. A google a nevére ca 90.000 találatot hoz, ami nem is rossz :p. Elég kicsinek éreztem magam itt, de a legtöbb órai hozzászólásom és kérdésem mégis nekem volt. Annak ellenére, hogy nem is vagyok hivatalosan Fudan School of Management hallgató.
Nem is baj, jövő hétvégén vizsgázom az általa tartott Globalization and Economic Crisis nevű kurzusból, ráadásul prezentációt is tartok! Chinese Way of Flexibility :D
Életem egyik legjobb, legmeggyőzőbb előadását tartotta, amit valaha valamelyik egyetemen hallottam.
De ez nem változtatott a tényen, hogy szombaton is reggel 830 tól délután 4 ig suliban voltam.
Délután pihentem egy kicsit, és este elmentem Tanya (lásd felül) szülinapjára, amit meglepő módon egy Orosz étteremben tartott. Ilyenben sem voltam még, és végre ettem kovászos uborkát :D :D :D. Hogy meg tud örülni az ember egy kis otthoni iznek,nem?
A buli reggel 3 ig tartott, és orosz módra nem illik visszautasitani SEMMILYEN FAJTA alkoholt. Szóval igen részegen 3 tól ca reggel 8 ig aludtam, elkéstem előadásról és megint órám volt délutánig.
Ma már nem voltam annyira lelkes a hozzászólásokkal kapcsolatosan ( valószinüleg azért, mert nem is birtam megfogalmazni a kérdésemet angolul... :D) De egy kérdést azért mégis feltettem, nehogy rossz benyomása legyen rólam a Professzor úrnak.
Most ülök a szobámban, miután 3 óra délutáni szundi van mögöttem, és mindjárt megyek vissza a karaktereimhez.
Peace out, és
December 22-én találkozunk! Gabi kávézó, Lónyai utca 23, Budapest, 9 óra
u.i.: a kinai karakterek a cimben azt jelentik, hogy :
Luo Bi, jia you. Magyarul: Robi 罗比 ( Luo Bi - az itteni nevem) jia you 加油 ( húzz bele, hajrá)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése