Gondolatok a könyvtárban...

Egy nagyon kedves német ismerősöm weblapján találtam ezt az idézetet! Véleményem szerint nagyon jól összefoglalja, amit a megoldandó kérdésekhez való hozzáállásról gondolok...

Gedanken 2006

Ist das nicht zuviel verlangt - dem Leben positiv und hoffnungsfroh zu begegnen? Schließlich läßt sich nicht die Zukunft blicken, und mit ihren Problemen und Gefahren stimmt die Gegenwart nicht gerade zuversichtlich. Eine verständliche Ansicht. Doch sei die Gegenfrage erlaubt, ob alles Schwarzsehen je zu mehr geführt hätte als zu noch größerer Resignation? Das Dasein wird ärmer, als es sein müsste. Ärmer als es sein dürfte. Dabei beruhen Ängste und Sorgen oft nur auf hartnäckig gepflegten Fehleinschätzungen, mit denen man sich selbst unter Druck setzt und lähmt - weil man seiner Kraft nicht traut oder dem vermeintlichen Schicksal allzu große Macht über die eigene Existenz zugesteht. Doch im Spiel des Lebens hält man alle Trümpfe in der Hand, man darf sich nur nicht bluffen lassen. Denn meist braucht es gar keinen Löwenmut, oft reicht leises Vertrauen zu sich selbst und anderen bereits aus, um Schwierigkeiten die Schärfe zu nehmen und Lösungen aufzuzeigen. Wenn wir mit verzagtem Herzen und wachen Sinnen voranschreiten, uns ohne Misstrauen unserer Fähigkeiten und Möglichkeiten bewusst werden und sie zu nutzen wissen, führt uns der Weg durch ein glückliches Jahr, wohin auch immer wir wollen.

- Stefan Wolf, 2006.

Túl nagy elvárás lenne, pozitívan és reményteljesen állni az élethez? Hisz nem lehet a jövőbe tekinteni, és a jelen a problémáival és veszélyeivel nem épp deríti jókedve az embert. Itt azonban feltenném az ellenkérdést, hogy a sok sötétlátás valaha vezetett -e bármi máshoz, mint mégnagyobb rezignációhoz? A lét szegényebb lesz, szegényebb, mint amilyennek szabadna lenni. Miközben az ember félelmei és gondjai legtöbbször a makacsul ápolt rossz helyzetmegítéléséből adódik, amivel magát helyezi nyomás alá és végül bénuláshoz vezetnek. Mert nem bízunk saját erőinkben vagy túlzottan nagy hatalmat tulajdonítunk a sorsnak saját életünk felett. Az élet játékában azonban minden adú a kezünkben van, csak nem szabad hagyni, hogy blöfföljenek velünk. Legtöbbször nem is kell egy oroszlán bátorsága, elég csupán egy kis bizalom saját magunkba és másokba, hogy a nehézségekek kicsorbítsuk és megoldásokat szüljünk.
Ha vérrel a szívünkben, éber érzékszervekkel és bízva a képességeinkbe és lehetőségeinkbe haladunk előre az élet ösvényén, kikerülhetetlenül boldog lesz az évünk, ahova csak megyünk.


Hajrá minden vizsgázónak, mindenkinek, akit vizsgáztat az élet és akit fog még vizsgáztatni a jövőben!

Nincs is annál jobb dolog, mint megtalálni, hol vannak a határaink, hogy ezeket ki tudjuk terjeszteni, és újabb és újabb kérdések megoldására legyünk képesek. Ez a csodálatos az emberi elmében, hogy csak mi magunk tudunk határt szabni neki.

"Your mind is a very powerful thing, my friend. You can believe whatever you want" Gian-Marco Marguglio, 2007 September 29, Hanoi-i reptér beszállás előtt.