2007. október 22., hétfő

Sakae Sushi, ezmegaz





Hali!


Reg nem irtam, tudom... Reszben azert, mert nagyon bedurvult az egyetem. Napokat toltok group meetingeken, group paperek megirasaval, eloadasok elkeszitesevel.


Annyira azert nem rossz a helyzet :-)





Penteken elmentunk Joris-szal, a Belga baratommal, Swathi-val - a Welcome Buddymmal es Erwin-nel sushizni!


Sakae Sushi-ra esett a valasztasunk, mivel itt diak igazolvannyal 2000 forint alatt van az all you can eat sushi! David ocsikemmel bizonyara nagyobb veszteseget konyvelhetnenek el, mint velem, de azert sikerult 29 nigiri es maki shushit beburkolni. Nagyon izlett a puha helyu rak es a rantottas suhsi. Miso levesrol nem is beszelve. Utana valahogy nehezebben mentem haza, foleg, hogy a penteki csucsforgalomban lehetetlen volt taxit fogni. Emiatt kenytelenek voltunk metroval es busszal menni, ami azert szomoru, mert itt sokkal olcsobb a taxi mint a tomegkozlekedes...Sebaj, kibirjuk egyszer :-)








Szombaton egesz nap dolgoztam. Mit ne mondjak, eletem legjobb meloja volt valaha.


Jazreel Collection-nak modellkedtem, eskuvoi oltonyoket mutattam be. Hajnali 8 kor jelenesem volt az 5*-os Le Meridien Hotel Singapore-ban, ahol egy jo kis reggelivel kezdtunk. Utana kezdodott a munka, es egy orosz koreografus megtanitott nekunk 5 koreografiat, ami szerint kellett a kifuton setalgatni.Nem is gondolna az ember, milyen precizen meg van tervezve minden lepes, amit a modellek megtesznek a kifuton. Felre ne ertsetek, nem tartom magam modellnek, de ameddig itt Szingapurban annak tartanak, addig nincs baj :-)



Kemeny nap volt, este 6 kor indultam el a koliba vissza, de egy nagy elmeny.Ennyi egyszeru es ostoba lanyt ilyen kis helyen nehezen talalna az ember. Volt ket nagyon aranyos orosz leanyzo. Ketten masfel ora alatt hoztak ossze,hogyan hivjak Magyarorszagot oroszul. A Hrvatska mar igen kozel volt, de "not quite" Hungary, kedves Svetlana es Maria...

Legjobban a nezok reakcioja a show utan tetszett. Mindenki teljesen elismeroen allitotta, hogy egy nagyon szep napot csinaltunk nekik. Mindenki mosolygott, vidam volt amikor beszeltem veluk. Voltak idosebb hazasok, akik nosztalgiazni jottek, es meg friss szerelmes parok, akik a nagy napjukat egy picit jobban el tudjak kepzelni a rajtunk latott ruhakban. Szeretek oromot okozni masoknak!

Amint kapok kepeket errol a nemes esemenyrol, felrakom oket ide a blogomra...


Peace haza!


1 megjegyzés:

Peca írta...

Szia Ciró, szóval Vengrija-nak mondják kis hazánkat oroszul! Dávidnak pedig talán valami hasonlót kellene csinálnia, mint Neked, mert elég rosszul érzi magát a bőrében. És most Kingi is, mivel Clau ma eljött tőlük.
De legalább Nálad minden OK, és érezd magad továbbra is jól!

Pussz
Apa